Tényleg sok hírességgel lehet találkozni a repülőkön, ahogy az a számos történetből is kiderült, amit bekommenteltetek. Ytse például felemlegette, hogy ez évekkel ezelőtti repülésén egy hajnali BUD-AMS járaton (sold as KL0660), ugyanazon a gépen Lothar Matthaus a turistaosztályon utazott, Korda György pedig business-en.
Folytatáshoz kattints!
Celebet láttál a repülőn? Írd meg nekünk!
Ha repülőre száll az ember, szinte minden járaton találkozik valamilyen hírességgel, közismert emberrel, politikussal... Most arra buzdítalak, írd meg, ha volt ilyen élményed! Mit figyeltél meg? Magas orra vonul be a fedélzetre egy tévésztár? Business vagy turista osztályon utazik a magyar politikus? Udvarisana viselkedett a személyzettel és az utastársaival?
Volt-e része különleges elbánásban? Jobban odafigyeltek rá a stewik, netán leszállás előtt még meg is dobták egy palack borral, amit a fedélzeten találtak?
Írd meg élményeidet, az érdekes sztorikat kiposztoljuk!
Megírhatod itt, kommentben, vagy az egekura blog Facebook oldalán! Ha már a facebookon vagy, lájkold is!
A minap már boncolgattam a kézipoggyász-kérdést a fapad témakörön belül, most újra előveszem abból az alkalomból, hogy a Lufthansa is meglepett egy kedves levéllel.
Kevesebb kézipoggyász...több komfort! Indít egy frappáns fordulattal a LH levele, s már majdnem intettem a mutatóujjammal a monitor felé, de tovább olvastam és már jött is a korrekt magyarázat: az önök kényelme, s annak érdekében, hogy pontosan tartani tudjuk a menetrendet, korlátozzuk a kézipoggyász méretét, 55*40*20 centiméterre ( 21.7x15.7x7.9 inch) és legfeljebb nyolc kilóra. Vagyis, már nemcsak a fapadoknál megy össze a kézipogyi mérete...Nem lehet kétséges, hogy a többi légitársaság is követni fogja a lufi példáját!
Igaz, a konkrét esetben a feladott poggyász még mindig díjmentes. Másfelől, mind a fapadok, mind pedig a hálózati légicégek szempontjából érthető, hogy megpróbálják megfékezni az utazók azon egyre népesebb rétegét, akik óriási bőröndökkel érkeznek a fedélzetre. Ki ne látott volna már távol-keletről érkező kis emberkéket, akik harminc kilós nagykoffert próbálnak beszuszakolni egy F-70 felső csomagtárolójába? (Nem bánom, ha megírjátok extrém tapasztalataitokat!)
Figyelem, aki most vásárol kézipoggyász-bőröndöt magának, ne higgyen a "cabin size" címkében! Tessék leméretni, centiméterrel!
Egy kis update a Qantas (QF) szuperjumbókról: miután a vizsgálatok megállapították, hogy nem egyedi jelenségről van szó, a Qantas egyelőre a földre parancsolta a szuperjumbókat, további intézkedésig.
A napokban lezajlott a Ferihegyi biztonsági felülvizsgálat, azaz az EU-s ellenőrzés, amelynek eredményeképp a reptér ismét visszakaphatja a CLEAR minősítést, mi utasok, pedig kevesebbet szívunk átszálláskor.
A Ferihegy UB és egyéb dolgairól a múlt héten forgattam egy kis riportot is, megnézhetitek itt.
S hogy pontosan mi miatt bukta el a reptér az EU ellenőrzést májusban? Na, azt pedig elolvashatjátok itt!
S ha már a reklámnál tartunk: aki nagy kedvvel olvasgatja a posztokat, esetleg bejelölhetné a Blog lapját a facebook-on is, mint kedvelt tényező! Igyekszünk rászolgálni!
A vasárnap termése egy közepesen informatív hír a légiközlekedésről az MTI-ben, ugyanakkor remek apropó arra, hogy „kinyilatkoztassak” a fapados üzleti modellben alkalmazott egyes módszerekről, ami részben szubjektív, de talán alkalmas arra, hogy vegyünk figyelembe minden költséget, amikor repülőjegyet foglalunk.
A kézipoggyász is extra?
Az MTI híre szerint a válságból épphogy kiemelkedő légitársaságok igyekeznek szaporítani, ugyanakkor fizetőssé tenni eddig ingyenes szolgáltatásaikat. Az amerikai légitársaságok már díjat szednek minden poggyász után, beleértve a kabinba felvihető csomagokért, táskákért is. Ezek elszállítása - bizonyos súlyhatárig - korábban mindig benne volt a jegy árában, de most 20-90 dollár közötti összeget kérnek értük. (Nem csak a fapadok, de a tradícionális légitársaságok is)
Kinek-kinek a maga joga eldönteni, melyik céggel utazik, de azért lehetetlen nem észrevenni, hogy a Spirit legújabb próbálkozása, miszerint pénzt kérnek a kézipoggyász szállításáért, már lassan az arcátlanság határát súrolja. Miközben arra hivatkoznak, hogy az utasok cuccolása miatt nem tudják tartani a menetrendet és a negyven perces fordulóidőket, 20 és 35 dollárt kérnek azokért a kézipoggyászokért, amelyek nem férnek be az ülés alá. Valójában ez nem több, mint a tájékozatlan utasoktól beszedett extra bevétel...Van némi furmányosság ebben: miközben olcsó repülőjegyet árulnak, azt gondolják, az azt megvevő utas olyan vastag, hogy alig visz magával valamit az utazásra.
Európában még nem ilyen súlyos a helyzet, de a Ryanair, az Easy és a Wizz is egyre kisebb méretre csökkentette az elfogadott kézipoggyász méretét, egy bőrönd, amely simán elfér a felső csomagtárolóban, és öt éve még kabinméretként adták el, ma már tutira fizetős.
A feladott poggyászok fizetőssé tételét lassan lenyelte az utazóközönség, s ma már nem szükséges indokolni sem, pedig anno hasonló okokat vonultattak fel a légitársaságok: a csomagok miatt drágább a földi kiszolgálás, s tovább tart megfordítani a gépeket, ami szintén extra költség a társaságnak.
Csakhogy, miközben az EU arra kötelezi a cégeket, hogy minden díjat és adót beleszámítva közöljék az áraikat, nem kötelezik őket az egyik legalapvetőbb szolgáltatás bekalkulálására. Hogy lassabb megfordítani a gépet, ha minden utas felad egy csomagot? Akkor miért tervezik 30-40 perces fordulóidőkkel a menetrendet?
Az a fránya kártyadíj
További szálka a szememben a kártyák után elkért tranzakciós díj. Van olyan légitársaság, amely annak ellenére szakaszonként számítja fel ezt, hogy egyszerre, egy banki terheléssel fizetek ki 2-4 szakaszt. Ez a díj messze nem költség alapú, hiszen a kártya-jutalék 0,5 és 4 százalék között mozog Európában, míg a Credit Card charge jellemzően 10-20 euró. S mindezt azzal legalizálják, hogy egyetlen, jellemzően nem túl elterjedt kártyafajta, például egy co-branded hitelkártya esetében a fizetés díjmentes.
Vagyis, akárhol is foglalsz, vedd számba az összes költséget, amit kifizettetnek veled!
Más tészta, hogy immár sok társaság pénzt kér az étkezésért, az italért, a fülhallgatóért, a takaróért, a filmvetítésért – szerintem ez korrekt. A rövid távú járatokon amúgy is olyan kaját adnak, hogy jobb lenne, ha nem tennék, esetleg, hogy inkább fizetnék egy jobb minőségű szendvicsért. (Noha, a minap a Lufthansán nemcsak ehető, de kifejezetten finom volt a szenya.)
Már nem érkezési sorrendben juthat az utas az első sorban lévő vagy a vészkijárati üléshez, ahol nagyobb a lábtér, ezekért a székekért felárat kell fizetni. Ezzel sincs sok bajom, a rendszer még igazságosabb is, mint a véletlen.
Persze nem az igazságosságról, hanem a fenntartható üzletről van szó ennek a megítélésekor. A jobb fapadosok jelenleg bevételük 20 százalékát szerzik a kiegészítő szolgáltatásokból. A hagyományos légitársaságok közül a nagy amerikaiaknál, a United Airlinesnál vagy a Deltánál ez az arány még csak 7 százalék.
Persze, a már említett extra szolgáltatások, így a fedélzeti étkezés, sokkal nagyobb nyereségtartalmú, mint maga repülőjegy. A minap a Germanwings-szel jöttem haza Kölnből. Maga a járat nagyon korrekt volt. A jegyfoglalásnál beikszeltem, hogy kérek egy menüt, 3,80 euróért. Így jártam, amikor realizáltam, hogy a fedélzeten megvéve ez egy centtel sem volt drágább. De amikor belegondoltam, hogy a muffin és az egy pohár üdítő (ez volt a menü) bekerülési költsége legfeljebb 40 cent lehetett a légitársaságnak, arra jutottam: kár, hogy ez sem nekem jutott eszembe.
Így november elején már igazán aktuális cselekvőre fogni tevékenységét annak, aki téli vakációt tervez a délkelet-ázsiai régióban. Ha valahol, hát ezen a fronton igencsak nagy a verseny a légitársaságok között, így a mostani állapotok alapján megpróbálom felvázolni a lehetőségeket.
Kommentben, vagy a Facebookon Írd meg, Te mikor, milyen jegyet vettél, ha nem sajnálod a tippet! S ha már a Facebookon jársz, lájkold be az Egek Ura Blogot, légyszi!
BKK
A legtöbben alighanem Bangkokba repülnek, hiszen a thai főváros jó csatlakozást kínál úgy egyébként is a térségbe. Van, aki rövid megálló után továbbrepül Phuketra (HKT) vagy Samuira(USM), mások innen barangolják be a térséget.
Amit tudunk, hogy a charterek mindig kínálnak egy fix, 170-200 ezer forint közötti lehetőséget, akár az utolsó pillanatban is, ha szerencsénk van. Nem rossz ajánlat, de szerintem ember életében csak egyszer repüli végig ezt az utat 737-essel, még akkor is, ha Dubaiban, vagy valahol egy fél órára ki tudja nyújtani a lábát. (Magam már az 5-6 órás utakon előnyben részesítem azt a légitársaságot, amelyik szélestörzsűvel repül, feltéve, hogy nem, vagy csak kicsit drágább.)
Ezzel bizony nagyon versenyképes az Egyptair, amelyik ma 172-ért adja a legolcsóbb jegyét, kairói átszállással és a hosszú távon 777-essel. Minthogy StarAlliance tag, Lufthansa/Swiss/Austrian pontok is gyűjthetők az úttal, természetesen minden egyéb SA légitársaság programja mellett, s a sokat utazók pontokból is kikérhetik a jegyet.
Odafelé nagyon kényelmes járat, itthonról kora délután indul, 2.45 az átszállás, majd másnap délben érkezik Bangkokba. Visszafelé kicsit zora a menetrend, minthogy éjfél után indul vissza, délután háromkor érkezik pestre, s ebből máris kiszámolható, hogy 6-7 órát Kairóban kell dekkolni. Nota bene, ez már alkalmas egy gyors városon végigszaladásra is, feltéve, ha nem vagyunk használhatatlanul fáradtak. (Azok lesztek... J )
Pesti indulással itt ugranak az árak, a következő kategória a Finnair, KLM, AirFrance, Turkish, Lufthansa 205-220 között. Úgy látszik a pesti járatot indító és igen színvonalas Qatar olcsó jegyei is elfogytak Bangkok felé.
Ellenben Bécsből (VIE) még mindig van repülhetünk 180-ért a Qatarral, s bizony megéri mérlegelni ezt a megoldást, az Orangeways busz 5000-ért biztosítja a rt. transzfert Schwechatra. Viszont a foglalásnál oda kell figyelni, mert a legolcsóbb árakat sokszor csak oda-vissza 9 órás átszállással adja ki a rendszer, ami ugye növelheti a költségeket: a Doha reptéren 10-20 ezer forintért lehet kivenni egy szobát, már amennyiben az ember nem akar az egyébként igen kényelmes terminálban „csövezni”, s dög fáradtan megérkezni a vakációjára.
Phuket (HKT)
Aki esetleg Phuketre tart, az üsse be rögtön a keresőbe azt, ugyanis oda találtam 180-ért is árat, köszönhetően annak, hogy a Qatar Dohából repül Phuketre. Ráadásul, a gép megáll Kuala Lumpurban (KUL), ami további lehetőségeket nyit meg.
KUL, SIN, CGK
Délkelet-ázsiába tartóknak jó választás lehet Kuala Lumpur, Szingapú és az egyenlítőhöz közelebb eső Jakarta is, mint bázis, e repterekről ugyanis Ázsia fapados cégei fillérekért visznek a szélrózsa irányába. Tavaly ezek nagyon olcsó jegyek voltak, most Bécsből és Pestről is 200 ezer fölötti árakért elérhetők, de odafigyelünk a promókra, mert bizonyosan lesznek és akkor kell majd akcióba lendülni.
HKG
Hasonó a hely zet Hong Ko nggal is, tavaly télen már 140-ért adtak retórjegyet, amihez ha az ember megvesz 40-ért egy Air Asia oda-visszát, akkor is a versenyképes szinten marad. Most 180 fölött vannak a jegyek, lehet, hogy ezen az útvonalon már érződik a gazdasági fellendülés időszaka. (Minthogy Hongkongot ugyebár pénzügyi központként szokás emlegetni.) Promók persze itt sem lehetetlenek, de vélhetően decemberre időzítik őket, amikor már látják, hogyan alakulnak a január-februári számok.
Kombináció!!!!!
Régi tapasztalatom, hogy egy adott régióban érdemes kombinálni az oda célt és a vissza kiinduló-állomást, mert a légitársaságok egészen furán képesek beárazni a jegyeket. Egy haverom így van most 160 ezre jeggyel Brazíliában, nem kellett mást tennie, mint hogy Bécsből indul és Pestre érkezik.
Jelen esetben Bangkokba érkezni és Hongkonból visszaindulni a trükk, ezt az útvonalat az Aeroflot (SkyTeam tag) 165 ezerért adja. Számoljunk hozzá egy húszezres fapados one-way jegyet, így is 180, ráadásul egy-két éjszakát eltölthetünk Hongkongban is, elég érdekes hely, van látnivaló bőven.
Az Aeroflot december 29-től heti három alkalommal repül Moszkvából Phuketre is!
Most, hogy beköszöntött a téli menetrend, érdemes egy pillantást vetni a világpiacra, milyen járatokat indítottak a légitársaságok.
(A téli menetrend Európában hagyományosan kisebb kapacitást kínál, de máshol, például délkelet-Ázsiában pont mostanság van csúcsszezon!)
A számok alapján azt mondhatjuk, hogy a légitársaságok kezdenek kikecmeregni a válságból, legalábbis próbálkoznak, ami abban nyilvánul meg, hogy új járatokat nyitnak, bízva abban, hogy azok népszerűek lesznek, s a gépeik utasokkal dugig teszik meg az útjukat. Több, mint 250 új légi útvonal nyílt múlt vasárnap a világ légi közlekedésében.
Akit részletesen is érdekelnek az új útvonalak, megnézheti itt, egy excel file-ban összefoglalva!
Dübörög a Ryanair, ahogy mindig
A Ryanair összesen 81 járatot nyitott, közülük néhány az új, Sevilla bázisukról indul. A spanyol piacban újra bízik Michael O'Leary vezérigazgató. Újranyitották ugyanis a Valenciában található bázisukat, s komoly bővítést hajtottak végre Bologna, London, Madrid, Párizs, és Róma repterein.
Budapestről, mint ismert, az árak miatt kivonult a légitársaság. Büntetik a németeket is: a repülőjegyeket sújtó adóra úgy reagáltak, hogy bejelentették, a jövő nyári menetrendtől harminc százalékkal csökkentik a Frankfurt Hahn reptérre, s onnan közlekedő járatok számát, annak ellenére, hogy ez a reptér volt a cég egyik fellegvára. Érdekes, hogy a Ryan berobbant London Gatwickre is, ahonnan a mediterrán térségbe repülnek.
Nyomul a két orosz versenyző, a Donavia és a Transaero is, miközben az épp OneWorld taggá váló S7 mindössze két belföldi útvonalat nyitott.
Amerikában a Delta, a Lufthansa-érdekeltség jetBlue és a US Airways Washington Reagan-ről indít új járatokat, míg a Delta új regionális útvonalakat üzemeltet Raleigh/Durham-ról.
Míg rengeteg útvonal az újak közül szűz, azaz nem kell versenyezni rajta, vannak olyan versenyzők is, akik ötödiknek is beállnak egy útvonalra. Ilyen például a Singapore – Manila, a Hong Kong – Tokyo Narita, és a Hong Kong – Szöul Incheon viszonylatok, ami azt is jelenti, hogy itt igen komoly promókra lehet számítani a szezon közben, hogy töltsék a gépeket.
Európában a London Gatwick – Faro viszonylatot jelenleg négyen repülik, akárcsak az Amszterdam-Barcelonát.
Beleshettem a Ferihegyen épülő új terminálépületbe, s mutatok nektek néhány képet is!
Ugyebár, az a SkyCourt, azaz Égi Udvar nevet viselő, elég sok pénzből épülő komplexum az, amiről két éve csak annyit lehet tudni, hogy igen komoly felfordulásokat okoz a repülőtéren. Nem lehet kocsival behajtani az érkezési szintre, sokkal több gép indul buszos állóhelyről, mert az építkezés miatt kiesett pár utashíd, s még sorolhatnánk! Az épület így nézett ki pár hónapja, egy helikopterből készítettem a fotót.
Az alábbi képeken (Fotó: Pozsonyi Zita, a Blikk fotóriportere) azonban most már az is látszik, hogy mitől lesz klassz ez az új egység. Hatalmas belső teret biztosít, nagy üvegfalon lehet belőle kinézni a betonra, s rengeteg jó étterem és üzlet lesz benne. A képeken már látszik, hogy fog kinézni az egész.
A fotózáskori állapothoz képest már változott, hogy be vannak szerelve a mozgólépcsők is. Felhívnám a figyelmet a kép bal szélén látható fehér acél tartó-elemekre, ezeket a több tonnás darabokat egy magyar cég a KÉSZ készítette, s egyben szállították azokat Budapestre, majd hatalmas darukkal emelték be az építkezés során.
A területet hamarosan átadják a bérlők kivitelezőinek. A 2011. március 27.-i átadást követően jelentősen könnyebb lesz a Ferihegy forgalma, ugyanis a jelenlegi 4 2A és 5 2B utasbiztonsági sor helyett, itt egyben lesz 12 sor. Vagyis, az átvizsgálásra kevesebbet kell majd várni, az utasok Schengen és non-Schengen cél szerinti szétválasztása pedig az átvizsgálás után következik majd.
Az új épületben vadiúj üzleti lounge-okat alakítanak majd ki, többek között lesz Lufthansa Lounge is, így végre a Lufi ezüstkártyásait is beengedik őket Budapesten. (Most a Celebi által üzemeltetett Lounge-ba csak a Senatorok és a Hon Circle tagok mehetnek be, mert a váró kicsi.)
Ismereteim szerint KFC gyorsétterem és Leroy Cafe is lesz az új terminálban.
Ez az a kérdés, amire még senki nem meri megadni a választ a Qantas A380 tegnapelőtti kényszerleszállása kapcsán. Akit érdekel az eset, annak figyelmébe ajánlok két BBC tudósítást videóval, amit ide és ide kattintva nézhettek meg. Az egyiken egy utas videóján jól látható a hajtóműsérülést követően, hogy van sérülés a szárnyon. A másikon pedig azt a darabot cipelik el a helyiek, ami lerobbant és leesett a hajtómű borításából. Különösen az a jelenet igen érdekes, amelyen hallatszik amint a kapitány nyugodt hangnemben ismerteti a helyzetet az utasokkal.
A világ híradói természetesen kissé szenzációhajhász módon idézték a Qantas főnökének nyilatkozatát, miszerint tervezési- vagy anyaghiba lehetett a szerencsésen végződő baleset oka. Valójában persze azt mondta, hogy semmi sem biztos, lehet ez is, az is, de majd a Rolls Royce szakemberei kiderítik.
Példaértékű ugyanakkor, hogy nemcsak a Qantas, de a Singapore Airlines és a Lufthansa is azonnal leállította az A380-asokat, s ellenőrizték a Trent900 hajtóműveket. Az eddig legyártott superjumbo-k közül 20-at szereltek ilyen Rolls Royce hajtóművel, az Air France és az Emirates összesen 17 repülőgépén a GE, valamint a Pratt & Whitney közös fejlesztése, a GP7000 dolgozik.
Hajtómű: kuka?
A sérült Qantas gép (amely eredetileg a QF32 LHR SIN SYD útvonalon járt, ezen nagyon sok magyar is utazik Ausztráliába) minden bizonnyal jó időre kivonódott a forgalomból, a képek alapján ugyanis ez a hajtómű kuka-közeli állapotba került. A robbanás, amit az utasok elmeséltek, aligha lehet kétséges, ha akkora darab lerepült a szerkezet borításából, mint az a képeken is látszik, ráadásul a földön álló repülőn látható korom is erre utal.
A gép és a hajtómű pótlása egyaránt komoly kihívást jelent a szakembereknek: hajtóművet - főleg egy új típust - sem könnyű csak úgy elővarázsolni a raktárakból, ám még nehezebb egy ekkora óriásgép kapacitásának pótlása egy olyan útvonalon, mint a London-Sydney. Persze megoldják.
A Qantas jelenleg 11 Airbus A380-ast üzemeltet, London valamint Melbourne és Sydney, valamint Los Angeles és Melbourne és Sydney között. A szerencsétlenül járt repülő lajstromjele VH-OQA, a 14-es gyártási számot, viseli. 2008 szeptember 19.-én adták át a Qantasnak. eddig 8165 órát repült, 831 járaton.
Miért hitték azt, hogy lezuhant?
Az is érdekes, miért kürtölték tele a világot azzal a baleset után, hogy a gép lezuhant?! Erre is csak verziók léteznek, a legvalószínűbb, hogy ezt Batam szigetén hitték - joggal - hiszen a sérült hajtómű borításának pár darabja oda esett le. Ez egy viszonylag kis sziget, bizonyára azt gondolták, hogy a levegőben felrobbant gép darabjait találták meg, a többit meg a tenger, valamint a környező szárazföldek rejtik.
Nyilván azonnal leadták a hírt, amit felkapott a média, s mire körbejárta a világot, addigra az Airbus már a kényszerleszálláshoz készülődött Szingapúr légterében, a Changi légikikötőnél.
A térkép jól mutatja, hogy az események nagyon gyorsan történhettek: Batam nagyon közel van Szingapúrhoz, a hiba idején a gép épphogy elérte az utazómagasságot. A hiba észlelésétől mintegy másfél óra telt el a landolásig, hiszen meg kellett szabadulni némi üzemanyagtól, amit a gép a Singapore Sydney útra tankolt fel. Ebben a tudósításban megnézhetitek a landolást, egy utas videóján.
A KLM a jövő nyári menetrendtől ismét jár Miamiba, hétfőn szerdán, pénteken és indulnak az MD-11-es gépei Amsterdamból a floridai légikikötőbe. Teljes kihasználtsággal összesen 285 helyet kínálnak a hollandok, 24 business, 38 economy comfort (azaz premium economy) és 223 turista ülést kínál a járat. Az MD-11, bár nem a mai legmodernebb konstrukció, minden ülésnél saját képernyőt és interaktív szórakoztató-rendszert kínál.
Nem csak ezért lesz jó a járat a magyar utasoknak: minthogy a Schiphol légikikötő Európa egyik legkényelmesebben bejárható reptere, ott átszállni sem rossz, már amennyiben egy-két órás transzeferidőt tud biztosítani a légitársaság. A hosszabb transzferek ugye mindenképpen kényelmetlenek, magam mindig keresek másik megoldást, ha egy reptéren kellene dekkolnom 4-5 órát. A KLM gépei egyébként kényelmesek, a szolgáltatós a hosszú távú járatokon kifejezetten jó, úgyhogy bizonyára versenyképes járat lesz.
Az Amszterdam–Miami járat hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap délután háromkor indul Amsterdamból, 19:10-kor érkezik Miamiba, ahol a fordulóidő 2 óra 5 perc, így Miamiból helyi idő 21:15-kor indul, és másnap dél után 5 perccel száll le a Schiphol-on.
Legutóbbi utamon azt hittem, nem is Ferihegyen szállok repülőre: idegen nyelveket beszélő, intelligens módon tájékoztató, segítőkész és mosolygós utasbiztonsági ellenőrök segítségében estem át az átvilágításon.
Az elmúlt években számtalanszor viszketett a kezem, hogy meg kellene írni a ferihegyi ellenőrzéseken tapasztaltakat: majd minden alkalommal előfordult, hogy a külföldi utassal magyarul ordítozott az ellenőr, mert nem értette, mit akart tőle, de arra is láttam példát, hogy az idős utast "vállon veregetve" biztatták tempójának fokozására. Hosszan sorolhatnám a rossz tapasztalataimat, amelyek jelentős része nettó taplóságból fakadt, s talán azért nem velem fordult elő, mert mindannyiszor hangosan és előre köszönök az ellenőröknek, nehogy szót emeljenek a viselkedésem miatt.Pedig azt gondolom, hogy nekik kötelességük udvariasnak, határozottnak és segítőkésznek lenni, elvégre ez a munkájuk. Másfelől pedig azért, mert egy hazánkból távozó külföldinek Ferihegy és azon belül is a biztonsági átvilágítás az utolsó apró dolog, ami Magyarországról megmarad az emlékeiben, így aztán az UB-ellenőrök hatékonyan alakítják az országimázst is.
Na ezért örültem annak, amit láttam: a 2A terminálon, mindkét sorban előzékeny, mosolygós ellenőrök segítették az utasokat, méghozzá remek angolsággal kommunikáltak velük. Még a sor is gyorsabban haladt. Remélem, hogy e kellemes élményem mögött a munkahelyi hangulat javulása, s az ellenőrök hatékony képzése áll. S természetesen, hogy egyre több ilyen esetről tudok majd beszámolni.
Furcsa tünetre lettem figyelmes néhány napja. Az expedia.com-on, vagyis a világ egyik legnagyobb repjegyes oldalán nem lehet Malév járatokat foglalni. Először azt hittem, valamivel mellényúltam, de bizony aprólékosan végignézve a dolgokat, kiderült, nem ad Malév találatokat az expedia.
Rápróbáltam egy párizsra, kiadta mind az összes járatot, de csak Air France kóddal. Rákerestem Amszterdamra, s beikszeltem, hogy csak Malév járatot nézzen, erre kiadta, hogy nincs a kérésnek megfelelő találat. Na most, ezzel az a baj, hogy nem csak MA járatokra nem tudunk foglalni az Expedián, de olyanokra sem, aminél a Malév a feeder, például, ha MA visz egy Qatar járathoz a Malpensára. Utóbbival hamarosan egy részletesebb posztban foglalkozunk, hiszan hamarosan startolnak Pestről is.
Ja, és a slussz-poén: az expedia.co.uk minden további nélkül adja a Malév járatokat. Alighanem igaz lehet, hogy valami nagy probléma van a Malév kereskedelmi szervezetében.
Jövő tavasztól a Delta mellett egy másik légitársaság járatai is rendelkezésre állnak a Ferihegyi reptéren a közvetlenül New Yorkba utazóknak. Az American Airlines (AA) gépei 2011. áprilistól a hét összes napján indulnak közvetlenül az amerikai város Kennedy (JFK) repülőterére, illetve vissza. A Budapest–New York járatra a jövő héttől foglalhatnak jegyet az utasok – ezt még október hetedikén írtam a Népszabadságban. Most október végén ennél jóval bizonytalanabb volt a helyzet, mert jövő áprilisra rákeresve tegnap még egyetlen nonstop járatot sem adtak ki a keresők Ferihegy és a JFK között.
Az American járata immár felkerült a foglalási rendszerekbe, s az AA.com honlapon is promózzák. A gép egyébként korrekt menetrenddel, majdnem ugyanazzal a slottal megy, mint a Delta: a 158-as járat 6.40PM-kor száll fel a JFK-ről, és másnap reggel 9.30-kor érkezik Ferihegyre. A 159-es járat 11.55-kor száll fel BUD-ról, és 3.35PM-kor téár vissza a new york-i hubra.
Másfelől a Delta 98/99 járatokat nem tartalmazzák az adatbázisok, pedig a Delta hivatalos tájékoztatása szerint a New York-i gépük csak november-decemberben szünetel, amíg a 767-eseket karbantartják Atlantában. Megpróbáltam utánamenni a dolgoknak, eddig a hivatalos issue, hogy a járatot megtartják, de még nem tudni, mikor tér vissza a menetrendbe, milyen frekvenciával, és legfőképp, milyen slottal? Az American menetrendjének ismeretében ugyanis logikus lépés lenne egy, a délutáni órákban induló gép, ami ugy New York-ból nem az este hetes, hanem inkább a 8-10-es hullámban jön el. Kérdés, hogy a Delta hogyan tudja betenni a gépet a menetrendbe.
Az AA New York-i gépe egyébként meglökheti a Malév balkáni- és déli hálózatának forgalmát, amely, több szerencsétlen kereskedelmi döntés miatt jelenleg romokban hever. Ha azonban a MA és az AA között létrejönne, egy egészen indokolt codeshare megállapodás, akkor a Malév külföldi célállomásairól egy átszállással tudna New Yorkba küldeni utasokat. Mint régen. Ugyanakkor, a járat fenntartásának költsége és a kockázata nem az övé.
Hamarosan beindulnak a hajtóművek, ugyanis indulásra kész az első magyar nyelvű, csak és kizárólag a polgári légiközlekedésről szóló blog. Semmi sallang, nem lesznek katonai gépek, űrkutatás és vitorlázás sem, csak és kizárólag nagyvasak, business várók, díjtételek, akciók, törzsutasprogramok, repterek és járattesztek, remélhetőleg dögivel.
A cél nemes: irány az egymillió mérföld! Tarts velem, s írd meg a véleményed is!