A vasárnap termése egy közepesen informatív hír a légiközlekedésről az MTI-ben, ugyanakkor remek apropó arra, hogy „kinyilatkoztassak” a fapados üzleti modellben alkalmazott egyes módszerekről, ami részben szubjektív, de talán alkalmas arra, hogy vegyünk figyelembe minden költséget, amikor repülőjegyet foglalunk.

A kézipoggyász is extra?

Az MTI híre szerint a válságból épphogy kiemelkedő légitársaságok igyekeznek szaporítani, ugyanakkor fizetőssé tenni eddig ingyenes szolgáltatásaikat. Az amerikai légitársaságok már díjat szednek minden poggyász után, beleértve a kabinba felvihető csomagokért, táskákért is. Ezek elszállítása - bizonyos súlyhatárig - korábban mindig benne volt a jegy árában, de most 20-90 dollár közötti összeget kérnek értük. (Nem csak a fapadok, de a tradícionális légitársaságok is)

Kinek-kinek a maga joga eldönteni, melyik céggel utazik, de azért lehetetlen nem észrevenni, hogy a Spirit legújabb próbálkozása, miszerint pénzt kérnek a kézipoggyász szállításáért, már lassan az arcátlanság határát súrolja. Miközben arra hivatkoznak, hogy az utasok cuccolása miatt nem tudják tartani a menetrendet és a negyven perces fordulóidőket, 20 és 35 dollárt kérnek azokért a kézipoggyászokért, amelyek nem férnek be az ülés alá. Valójában ez nem több, mint a tájékozatlan utasoktól beszedett extra bevétel...Van némi furmányosság ebben: miközben olcsó repülőjegyet árulnak, azt gondolják, az azt megvevő utas olyan vastag, hogy alig visz magával valamit az utazásra.

Európában még nem ilyen súlyos a helyzet, de a Ryanair, az Easy és a Wizz is egyre kisebb méretre csökkentette az elfogadott kézipoggyász méretét, egy bőrönd, amely simán elfér a felső csomagtárolóban, és öt éve még kabinméretként adták el, ma már tutira fizetős.

A feladott poggyászok fizetőssé tételét lassan lenyelte az utazóközönség, s ma már nem szükséges indokolni sem, pedig anno hasonló okokat vonultattak fel a légitársaságok: a csomagok miatt drágább a földi kiszolgálás, s tovább tart megfordítani a gépeket, ami szintén extra költség a társaságnak.

Csakhogy, miközben az EU arra kötelezi a cégeket, hogy minden díjat és adót beleszámítva közöljék az áraikat, nem kötelezik őket az egyik legalapvetőbb szolgáltatás bekalkulálására. Hogy lassabb megfordítani a gépet, ha minden utas felad egy csomagot? Akkor miért tervezik 30-40 perces fordulóidőkkel a menetrendet?

Az a fránya kártyadíj

További szálka a szememben a kártyák után elkért tranzakciós díj. Van olyan légitársaság, amely annak ellenére szakaszonként számítja fel ezt, hogy egyszerre, egy banki terheléssel fizetek ki 2-4 szakaszt. Ez a díj messze nem költség alapú, hiszen a kártya-jutalék 0,5 és 4 százalék között mozog Európában, míg a Credit Card charge jellemzően 10-20 euró. S mindezt azzal legalizálják, hogy egyetlen, jellemzően nem túl elterjedt kártyafajta, például egy co-branded hitelkártya esetében a fizetés díjmentes.

Vagyis, akárhol is foglalsz, vedd számba az összes költséget, amit kifizettetnek veled!

Más tészta, hogy immár sok társaság pénzt kér az étkezésért, az italért, a fülhallgatóért, a takaróért, a filmvetítésért – szerintem ez korrekt. A rövid távú járatokon amúgy is olyan kaját adnak, hogy jobb lenne, ha nem tennék, esetleg, hogy inkább fizetnék egy jobb minőségű szendvicsért. (Noha, a minap a Lufthansán nemcsak ehető, de kifejezetten finom volt a szenya.)

Már nem érkezési sorrendben juthat az utas az első sorban lévő vagy a vészkijárati üléshez, ahol nagyobb a lábtér, ezekért a székekért felárat kell fizetni. Ezzel sincs sok bajom, a rendszer még igazságosabb is, mint a véletlen.

Persze nem az igazságosságról, hanem a fenntartható üzletről van szó ennek a megítélésekor. A jobb fapadosok jelenleg bevételük 20 százalékát szerzik a kiegészítő szolgáltatásokból. A hagyományos légitársaságok közül a nagy amerikaiaknál, a United Airlinesnál vagy a Deltánál ez az arány még csak 7 százalék.

Persze, a már említett extra szolgáltatások, így a fedélzeti étkezés, sokkal nagyobb nyereségtartalmú, mint maga repülőjegy. A minap a Germanwings-szel jöttem haza Kölnből. Maga a járat nagyon korrekt volt. A jegyfoglalásnál beikszeltem, hogy kérek egy menüt, 3,80 euróért. Így jártam, amikor realizáltam, hogy a fedélzeten megvéve ez egy centtel sem volt drágább. De amikor belegondoltam, hogy a muffin és az egy pohár üdítő (ez volt a menü) bekerülési költsége legfeljebb 40 cent lehetett a légitársaságnak, arra jutottam: kár, hogy ez sem nekem jutott eszembe.