Pestre jár majd Velencéből egy nagyon csinos kis fapados légitársaság, talán a nevét sem hallottátok még, egyelőre elmaradt körülötte a Ryanair-hez hasonló felhajtás, mégis érdemes rájuk odafigyelni, egyrészt mert nagyon korrekt áron repítenek, másrészt pedig mert Velencébe nem Treviso-ra repülnek, hanem a Marco Polo Airportra. Ráadásul igen-igen korrekt áron, egy út legolcsóbb ára 19 euró, a csomag 15, tehát oda-vissza hetvenből kijön a jegy, erre még rájön a kártyás fizetés díja, de azért így sem rossz. Ráadásul, egy olyan géptípussal, amelyet igen ritkán látni a mi repterünkön, elsősorban a kora miatt. A 125 személyes Boeing 717 érdekes konstrukció, utasként talán a legérdekesebb, hogy csak öt ülés van egy sorban, s némileg több helyet kínál, mint ami szokásos egy mai low-cost Airbus vagy Boeing gépen.
Az első megújult kabin az új Boeing 747-8-as típuson áll forgalomba, amely India és az USA felé fog majd repülni, a konkrét városokról többet aligha lehet tudni, de minden bizonnyal a flagship járat a Frankfurt – New York lesz. A business kabin megújításával véget ért a több évig tartó termékfejlesztés, elvégre eközben megújult a First, az Economy előbb short- és medium-haul járatokon, majd az A380 beállásával a longhaul szakaszokon is, most pedig a business-en volt a sor, már igen régóta, hiszen a 2003-ban bemutatott, 
A kínai China Southern (SkyTeam) viszonylag rövid távra állította be harmadik Airbus A380-asát. Ez nemcsak, hogy logikus lépés, új utat is mutathat a kínai légi közlekedésben, Európában élő embernek szinte csoda, nem mellesleg pedig igen komoly és újszerű üzemeltetési és terhelési próbája a szuperjumbónak. De miért kell egy három és fél órás járatot a világ legnagyobb óriásgépével üzemeltetni? A válasz egyszerű: mert sok az utas. Tehát igény van rá. S még lehet fokozni is!
Duna Club tagoknak a mai jó hírem: hiteles, ámde nem hivatalos forrásból származó információim szerint hamarosan nagyon jó hírrel jön ki az Air France KLM csoport hazai képviselete, azzal, hogy a Malév törzsutasoknak ugyanolyan szintű Flying Blue törzsutaskártyát ad egy évre. Mindennek ráadásul semmilyen feltétele nincs, azaz még repülni sem kell velük az ezüst/arany/plat szint megkapásához, igaz, pont elég ezt a szintet megtartani. Na mondjuk azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy ha a jövőben átszállással utazol oda, ahová eddig a Malév közvetlenül vitt, akkor a szegmens-számaid duplán gyűlnek, úgyhogy mégis van esély a megtartásra, például az ezüstkártyához 30 leg kell, ami ugye nem sokkal több, mint hét átszállós rt trip.
HA egy hálózatban minden járat csak tovább növeli a veszteséget, ráadásul a likviditás is elmegy a cég alól, már csak azért is ez a legfelelősebb döntés, mert egy pont után már a repülés biztonságára sem tudnak költeni. Ezzel együtt, alighanem végleg búcsúznunk kell a Spanair-től, ami azért érdekes, mert a StarAlliance-ben még nem volt olyan tag, amely csőd miatt szállt volna ki a szövetségből. S sajnos, nekünk magyaroknak más miatt is érdekes a Spanair esete: ha az illetékes kormányzati szerveknél nem szedik össze magukat, pontosan ugyanez történhet meg a Malévval is. 200 járat, 22ezer földön maradt utas. Nem számolva azokat, akiket elvittek valahová, de már soha nem hoznak haza. Ezt hagyta maga után a Spanair. A Malév feleakkora légitársaság, valamivel kevesebb napi járatszámmal. A sztori, amely idáig vezetett, kísértetiesen hasonlít...
Nagy ikonnal találkoztunk ma reggel, a fapados repülés ír rosszfiúja, a lángelmű innovátor, Michael O'Leary személyesen jött Budapestre, hogy bejelentse: visszatérnek, öt járattal: Bologna, Birmingham, Bristol, Dublin és London Stansted járatokat indítanak. Miért örülök ennek? Mert egyszerűen hozza a lehetőségeket, a versenyt és persze nem utolsósorban a külföldi turistákat a városba, akik nálunk költhetik a pénzüket. Konkrét árakról még nem tudok írni, mert bár pesti indulás már benne van a rendszerükben, még nem töltötték be a járatokat, úgyhogy ha rákeresel a járatokra, azt fogja kiírni, hogy nincs járat. Pedig van. Remélem éjjel megváltozik a helyzet.