Egy teljesen új repülőgépnevet kell megtanulnod a jövőben, amilyen még sosem létezett: Airbus A220-100 és Airbus A220-300. Na jó, létezett, csak Bombardier CS100 és Bombardier CS-300 nevet viselte. Mostantól Airbus. Szép repülő, jó is. Persze nem új, ha a Swiss-szel repülsz rendszeresen, már ismerős lehet.
A kanadai Bombardier fejlesztését rekordidő alatt csapta a saját hóna alá az Airbus, miután a globális szereplők közötti verseny (Boeing, Embraer, Airbus) és a világkereskedelmi politikai húzások (Trump és a tervezett 300 százalékos vám) kikényszerítette a szitut. Nem mellesleg, az Airbus és a Bombardier egy olyan dealt hozott tető alá, amely mindenkinek jó, beleértve az utasokat is, az pedig más kérdés, hogy a piac visszaigazolja-e a terveket – vagyis, hosszú távon életképes marad-e a CSeries-ként indult és Airbus A220-szá vált program.
Először is a számról, annak érdekében, aki még nem jött volna rá. Ma ugye van az A320-as gépcsalád, s ez azért lett A220, hogy jelezze, szignifikánsan kisebb gépről van szó,
lévén ugye a 100-160 fős kategóriába hoztak be két modellt. És az Airbus-nak ez azért éri meg, mert eddig nem volt ebben a kis kategóriában olyan modellje, amellyel a légitársaságok kegyeiben járhattak volna.
Közbevetés: az Airbus A318 és a Boeing 737-600, amely a jelenlegi keskenytörzsűek legkisebb változata, 105-115 székkel, ma már egyáltalán nem gazdaságos. A B737-600-asnak a Malév volt a legnagyobb flottaüzemeltetője a maga hat gépével, az A318 pedig jószerivel csak az Air France-nál szolgál. Az A319 már sokkal gazdaságosabb, míg az A320 és A321 bajnok. De ezek már 180 -220 fő közötti kapacitást tudnak.
A Bombardier jól érzett rá a lehetőségre, amikor a CS100-as és a CS300-as fejlesztését megkezdte, de az értékesítéssel meggyűlt a bajuk. Hiszen jelenleg a Swiss, az Air Baltic és a Korean Air üzemelteti a típust, igaz nagy megelégedésre. Na és erre jött Trump, meg kereskedelmi politika, és erre jelent ma megoldást, hogy az A220-t akár az Airbus Alabama állam béli Mobile városában létesített összeszerelő üzemében is gyártani lehet.
2018. július 1-től a C Series típuscsalád marketingjére, értékesítésére és gyártására létrehozott vegyesvállalat, a CSALP (C Series Aircraft Limited Partnership) többségi tulajdonrésze az Airbushoz került, a Bombardier 31, az Investissement Québec (IQ) pedig 19%-os részesedést birtokol. A vállalat irányítása Kanadában marad, de az Airbus kezében lesz, a héttagú igazgatóságba négy tagot az európai gyártó ad, kettőt a Bombardier, egyet pedig Québec.
NA de nézzük, mit tud a gép. A-100-as változat kapacitása 100-135 fő, a-300-asé pedig 130-160 fő. Egyik oldalon három sor szék, a másik oldalon kettő. 18 és 19 inch széles székekkel kínálják, ami extra komfortot jelent az utasnak.
Európából Izland, Grönland és a keleti szélekről Dubai is elérhető a kb 3000 mérföldes hatótávval, de még az Európából Oroszországba tartó útvonalakon is univerzálisan bevethetők, de amit leginkább tud ez a repülő, azok a kisebb forgalmú, kis távolságra lévő regionális útvonalak. Miért?
Ez a gép húsz perc alatt megfordítható egy reptéren, ezért naponta akár tíz járatot – öt oda-visszát – is le tud repülni. Az Air Baltic naponta 18 órát repül a géppel, ez pedig komolyan hozzájárul a légitársaság gazdaságos üzemeléséhez.
A légitársaságok az alacsony költségek és a takarékos repülő miatt kisebb kockázattal nyithatnak új útvonalakat, de ahogy az Airbus vezetői mondják, kisebb, regionális légitársaságok is kisebb kockázattal hozhatók létre erre a típusra – én teszem hozzá, hogy merjünk nagyot álmodni alapon.
