Pontosan ma egy hete annak, hogy a repülős szakma, az utazási irodák, a sajtó és a nagyközönség fantasztikus dolgot láthatott Budapesten. A 13-as jobb pályára, amely elsőként épült meg Ferihegyen, leszállt a Lufthansa legmodernebb szélestörzsű gépe, az Airbus A350-900XWB. Amely ugye azért XWB, mert extra wide body. Az első Lufthansa-gép átadásáról itt írtam, itt a legfontosabb dolgokat elolvashatod erről a csodálatos repülőről. Egy fontos dolog: ha a 293 fős gép tele van, akkor az egy koponyára jutó üzemanyag fogyasztás kevesebb, mint három liter száz kilométerenként. Vagyis, egy München-Delhi vonalon cirka 165 liter kerozin jut egy utasra. Ez három teletanknak felel meg a Mondeómban, amelyben ugye négyen is elvagyunk kényelmesen, viszont hetekig tartana az út, nem tíz óráig.
Visszatérve az A350-es Budapesti látogatására, az ötvenedik évfordulót méltó módon ünnepelte a nagy múltú, és története során mindvégig rendkívül magas szakmai színvonalon ünneplő légitársaság. Ötven évvel ezelőtt nemcsak Budapest, hanem Belgrád, Zágráb és Bukarest is bekapcsolódott a német társaság európai hálózatába, ennek megfelelően szerb, horvát és román vendégek is voltak. De mégis, a budapesti betonra tették le ezt a gyönyörű vasat, és pest mellett csináltak vele egy bal iskolakört, a tisztelet jegyében.
Ez volt a legkomolyabb élmény a rövid, egy óra tíz perces út során, hiszen tiszta időben közelítettük meg Budapestet, a város felől, gyönyörűen látszott a Margitsziget, a Vasúttörténeti Park, a Budapest Sportaréna és minden más igazodási pont. Aztán szépen leereszkedtünk a pálya fölé, igen alacsony, mintegy száz lábas magasságba, áthúztunk felette, majd, még mielőtt elértük volna a kettes terminál vonalét, erős emelkedéssel elkezdtük a bal fordulót. Hamarosan egy képgalériát is mutatok az eseményről. Itt lehetett érezni, mit tudnak művelni egy nagy géppel is a rendkívül erős hajtóművek, az ember úgy érezhette magát, mint egy Forma-1-es kocsiban. A fordulót követően újabb fordulóval süllyedtünk rá az egyes pályára, amelyen gyönyörűen, intenzívet fékezve landoltunk, hogy aztán begurulhassunk a történelmi 1-es terminál elé. Ott vízsugár, meg ilyesmi, szivárvánnyal, ahogy az szokás. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán sosem tankolnak olyan kevés kerozint ebbe a gépbe, mint amennyit erre a járatra beletettek: elvégre 10-13 órás utakat repül le a gép, nem másfél órásakat.
Nem volt curry szag a repülőn? Kérdezte az egyik pilóta barátom viccesen, utalva arra, hogy a gép, amely a Lufthansa harmadik Airbus A350-ese, a D-AIXC lajstromjellel, eddig lényegében csak Delhi, illetve Mumbai, valamint München között repült. Ami persze nem csoda, hiszen a két indiai város mellett még Bostont repülik A350-essel, pontosabban, tegnapelőtt indult el először A350-es a negyedik célállomásra, Hong Kongba is.
Miközben a videót nézitek, érdemes megemlékezni arról is, hogy egy komoly és elkötelezett szakemberekből álló csapat - amilyen a Lufthansa magyarországi képviselete - rendkívüli erőfeszítése, jó diplomáciai érzéke és sok-sok extra munkája kellett ahhoz, hogy ez az esemény pont Magyarországon jöjjön létre. A 200 millió dollárba kerülő repülőgépekkel viszonylag ritkán szoktak ilyen kirándulásokat végrehajtani ugyanis, hiszen onnantól, hogy a gép beáll a menetrend szerinti forgalomba az interkontinentális útvonalakon, ilyen kitérőkre nincs nagyon idő. Véletlenül tudom egyébként, hogy több, mint egy éves munkát jelent az A350-es Budapestre hozása, amelyben benne volt a Lufthansa magyar csapata, a frankfurti központ sok-sok munkatársa, de még a bécsi iroda támogatása is. Nem is beszélve a műszaki hátteret nyújtó Lufthansa Technik munkájáról. Megérte.
