A légiközlekedés fenntarthatósági törekvéseinek alfája és omegája a SAF, azaz a fenntartható repülési üzemanyag. A légitársaságokat tömörítő IATA friss előrejelzése szerint 2025-ben a globális SAF-termelés eléri a 2 millió tonnát, ami ugyan duplája az előző évinek, de még így is csupán a légitársaságok teljes üzemanyag-felhasználásának 0,7%-át teszi ki – DE!! – még így is 4,4 milliárd dollárral növeli meg a globális üzemanyagköltségeket. Mit jelent ez? A zöld átállásnak komoly ára van, amit mindannyian megfizetünk a repülőjegyekben, és ha nincs koordináció, az államok pedig nem segítik az átállást, ez az ár sokkal drágább lesz, mert jóval kevesebb SAF van a piacon, mint amennyi kellene. (Újdelhi, 2025. június 1.)
Arról, mennyire fontos a fenntartható repülőgép-üzemanyag, és arról, hogy mekkora munka egy felépíteni egy globális iparágat kiszolgáló ellátórendszert, itt és itt írtam már, és készülök egy újabb írással is, ami kicsit jobban bevezet a technikai részletekbe – mert Magyarországon is van SAF-fejlesztés – és hozza a légitársaságok vezetőinek véleményét is az európai szabályozásról. De addig egy friss nézőpont, űj-Delhiből, ahol a világ légitársaságainak vezetői üléseznek és a SAF az egyik legforróbb téma.
Európa: kötelező előírások, elszálló árak
Az EU és az Egyesült Királyság 2025-től kötelező SAF-keverési előírásokat vezetett be. A szándék nemes, de mivel nincs elég SAF a piacon, az árak Európában megduplázódtak, mert bele kell számolni a compliance cost nevű tételt is. Így a SAF már ötször drágább lett, mint a hagyományos kerozin[. Az IATA szerint az idei 1 millió tonna SAF beszerzése 1,2 milliárd dollárba kerülne, de a megfelelési díjak további 1,7 milliárd dollárt tesznek hozzá – ez az összeg akár 3,5 millió tonna CO₂-kibocsátás más úton történő csökkentésére is elég lenne. A IATA arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi kötelezvények az uniós szabályozásban ahelyett, hogy ösztönöznék a SAF használatát, inkább akadályozzák azt, és feleslegesen terhelik a légitársaságokat.
Digitális eszközök és globális együttműködés
Globális iparági szervezetként az IATA nem csak kritizál, javasol is: két új kezdeményezéssel próbálja átláthatóbbá és hatékonyabbá tenni a SAF-piacot:
SAF-nyilvántartás (CADO): Globális, transzparens rendszer, amely nyomon követi a SAF-vásárlásokat, felhasználást és a kapcsolódó kibocsátáscsökkentéseket, elkerülve a duplikált elszámolásokat.
SAF Matchmaker: Egy digitális platform, amely összeköti a légitársaságokat a SAF-gyártókkal, elősegítve a kereslet és kínálat hatékony találkozását és megakadályozva, hogy egyes szereplők olyan egyedi megállapodásokat kössenek, amely korlátozza más piaci szereplők hozzáférését és árdrágulást hoz.
Mindeközben India: új SAF-nagyhatalom születőben?
Miközben Európa a költségekkel küzd, India előrelép. Az 1.4 milliárdos ország, amely ma már hivatalosan is a világ negyedik legnagyobb piaca a polgári repülésben hatalmas mezőgazdasági hulladék- és etanolbázissal rendelkezik, ezért ambicinálja, hogy termeljen annyit a fenntartható üzemanyagból, hogy ne csak a saját, óriási piacát szolgálja ki, de belépjen a nettó SAF-exportőrök piacára.
Érdekesség, Indiában is vannak SAF-előírások a légitársaságoknak, de ma ésszerűbbnek tűnőek, mint az uniós szabályozás. India 2027-től 1%, 2028-tól 2% SAF-keverési célt tűzött ki a nemzetközi járatokra, miközben a kormány árgaranciákkal, tőketámogatással és támogató szabályozással Ösztönzi a piac fejlődését. Itt kell megjegyezni, hogy Indiában a repülésnek önálló minisztériuma van, Shri Ram Mohan Naidu a legfiatalabb miniszter a kormányban és ahogy személyesen is láthattam a fellépését, rendkívül dinamikus és pragmatikus vezető.
Merre tovább?
A SAF nélkülözhetetlen a légiközlekedés dekarbonizációjához, de a jelenlegi termelési volumen és árstruktúra mellett nem várható gyors áttörés. Az IATA szerint a kormányoknak át kell irányítaniuk a fosszilis támogatásokat a SAF felé, átfogó energiapolitikát kell alkotniuk, és támogatniuk kell a CORSIA rendszer sikerét. India példája azt mutatja, hogy megfelelő nyersanyag-bázissal, progresszív politikával és ipari együttműködéssel a fenntartható repülés nemcsak zöld álom, hanem reális gazdasági lehetőség is lehet – ha a szabályozás nem fullad öncélú bürokráciába. A repülés jövője mostanában áll új pályára, de egyelőre a turbulens szakaszon járunk.
