Fantasztikus festésű Jumbo csatlakozik áprilisban a Lufthansa flottájába. A D-ABYT lajstromjelű jet éppen tegnap gördült ki az everetti gyár festőcsarnokából, s majdnem pontosan ugyanazt a festést öltötte magára, mint amilyenek a Lufthansa Jumbói akkoriban voltak, amikor a típust rendszerbe állította a német légitársaság. És milyen sok helyre repülhetsz vele?! Washington, Los Angeles, Hong Kong, Bangalore, Buenos Aires, Tokyo, Mexico, Szöul!

Az első jumbo, amelyet európai légitrsaság rendszerbe állított, egy 747-100-as volt 1970-ben. Ez a modell 70,6 méter hosszú volt, s ellentétben a ma elterjedt 747-400-zal, még hatvan méter alatt maradt a szárnyfesztávolsága.

Ebből a változatból összesen hármat rendeltek a németek, mielőtt továbbléptek a 200-as változatra. A púpjában a kezdetekben még csak egy first lounge-t alakítottak ki, s maga a felső fedélzet olyan rövid volt, hogy mindössze három ablakot helyeztek el rajta. Valahogy így nézett ki, csak annyiban különbözött a most lefestett retro modelltől, hogy ennek valódi krómfelület színe volt, a csík alatt. Menő lett volna, ha a mostanit is így festik, csak hát, azóta változtak a gyártási technológiák és az alapanyag zöld színe nagyon átütne. Így lett a fent látható világosszürke.

A Boeing egyébként nagyon hálás a Lufthansának, hogy a Jumbo elterjesztésében első partnere volt 1970-ben, s az új Jumbo esetében is az a helyzet, hogy a 19 darabos rendeléssel sokáig a Lufthansa volt az egyetlen légitársaság, amely utasszállító változatot rendelt belőle. Teherszállításra rendkívül sok cég használja a kiemelkedő képességei miatt, így Budapesten is szinte naponta fordul meg a Cargolux színeiben. Aztán, ha a jég nem is tört meg, de rendelt belőle az Air China is, már azzal repül New York JFK-re, már négyet üzemeltetnek. A Transaero, a Korean Air, valamint az Arik Air rendelt még utasszállítót, s az amerikai haditengerészet, amely néhány hete döntött úgy, hogy a Boeing 747-8Intercontinental lesz a következő Air Force One.

A retro festésű gépek amúgy nagyon divatosak, de viszonylag ritka, hogy szélestörzsűeket fessenek át a korabeli vállalati arculatra. Ez az Airbus A-321-es viszont, hála istennek rendszeresen megfordul Budapesten is.

Levelet kaptam a minap aktuálisan kedvenc törzsutas klubomtól, a British Airways Executive Club-tól. Jó néhány jó és még több számomra hátrányos változásról értesültem, amelyről jó, ha Ti is tudtok. Akinek jó sok pontja van ebben a törzsutasprogramban, jobban teszi, ha április végéig elintézi a foglalásait / elégeti a pontjait. Onnantól ugyanis minden más lesz.

Leszámítva azon barátainkat, akik rendszeresen business és first utakat nyomnak, nem lesz olyan kedvező semmi. Az Economy utakért kevesebb mérföld jár, magasabb kártyaszinteken a legmagasabb GOLD-ot (oneworld Emerald) leszámítva sokkal kevesebb az emelt szintért járó bónusz, mindeközben pedig lényegesen több mérföldbe kerülnek majd a bónuszjegyek, különösen, ha az Egyesült Királyságba utazik az ember.

Nézzük a változásokat pontról pontra! (Kattints)

Elsőként a piacon az Emirates kínál First szolgáltatást Budapestről, méghozzá június elsejétől, minden nap - jelentette be a légitársaság. Így igaz: mivel az Emirates dubaji járatára júniustól fixen háromosztályos gépek lesznek beállítva, ők lesznek az első légitársaság, amely Budapestről induló járaton is kínál First osztályt. Első osztályú jegyet eddig is lehetett venni a nagyobbak járataira, de mondjuk Frankfurtig, Párizsig, Londonig "csak" business osztályon tudott utazni az, aki a legmagasabb komfortfokozatért fizetett átlag 1-2 millió forintot. Nyilván sokótokat nemigen hatja meg, hogy júniustól lesz néhány pénzes honfitársunk, aki még komolyabb luxusban utazhat, s ez érthető is. De amiért ez mégis jó hír, hogy azt jelzi: a Budapest Dubai vonalon van igény  alegmagasabb komfortfokozatra, s mivel ez vélhetően az ázsiai beutazók igénye, azt jelzi, hogy még több igen-igen gazdag, tehát sokat költő és minőségi turisztikai szolgáltatásokra vágyó utas érkezik Magyarországra. Ami azt jelenti: egyre jobb Magyarország, mint turisztikai célpont megítélése.

Az Emirates First szolgáltatása egyébként a világ egyik legjobbja: otthonról luxusautóval szállítják az utast a reptérre, becsekkolnak helyette, ha szükséges, külön, gourmet ételeket kínáló váróban várhat a gép indulására, a fedélzeten pedig a legjobb pezsgők, a legjobb borok és a legízletesebb ételek széles választéka várja. Az ülés két méteres ággyá alakítható, az inflight entertainment a legmodernebb, természetesen óriási képernyővel. Az A380-asokon és egyes tripla heteseken saját lakosztályként funkcionáló kis fülkékben utazhat a First utas.

Dubaiban az átszálló utasok speciális SPA kezeléseket vehetnek igénybe a váróban, ahol - hasonlóan a fedélzethez - a legfinomabb textilekkel bevont bútorok és igazán exkluzív környezet szolgálja az utas kényelmét. Magam utaztam már több business-en, s elmondhatom: 10-20 óra utazás meg sem kottyan ilyen kényelemben.

Az Emirates First Classhoz még nem volt szerencsém, de tudtad-e hogy akár Te is kipróbálhatod? Kell hozzá némi vállalkozó kedv és bevállalósság, de ha elmész - akár turistán Bangkokba - akkor mintegy 120 ezer forintért vehetsz egy olyan jegyet, hogy Bangkok és Hong Kong között egyik irányba First, másik irányba Business kabinban utazhatsz. Ez sem kevés pénz, de azért nem is megfizethetetlen összeg. Repülős fanoknak kifejezetten kedvező konstrukció lehet.

A holland királyi légitársaság Belfast (Észak-Írország), Krakkó (Lengyelország) és Montpellier (Franciaország) városával bővíti európai hálózatát. A járatok a KLM nyári menetrendjében szerepelnek majd, 2015. május 18-tól lesznek elérhetők napi rendszerességgel. Belfast Észak-Írország fő- és legnagyobb városa is egyben, az Egyesült Királyság része, mi több, az öt legkedveltebb város egyike, a turisták körében nagy népszerűségnek örvend. Krakkó Lengyelország második legnagyobb, és egyik legrégebbi városa, Budapestről talán könnyebben és olcsóbban elérhető autóval, de az üzleti utasoknak mindenképpen jó lesz ez a járat. Montpellier a Languedoc-Rousillon régió fővárosa, Franciaország déli részén, a Földközi-tenger partján terül el. A város az országban a nyolcadik legnagyobb, neves egyeteme pedig szintén nagy múltra tekint vissza. Kiváló borászatok, jó éttermek és kedves emberek jellemzik.  Az Air France kínálatában jelenleg is szerepel, a francia légitársaság mindkét párizsi repülőtérről, az Orlyról, valamint a Charles de Gaulle-ról is indít járatokat Montpellier-be.

Keddig foglalhatsz elég jó árú jegyeket a Qatar Airways ötcsillagos járatain. Vannak igen jó business és economy árak is, például Kuala Lumpur 146K, Hong Kong 156K, Bangkok 146K forint. Sanghaj 134, Mumbai 136, Phuket 186, dohai átszállással. Dohában pár hónapja nyitott az új Hamad nemzetközi repülőtér, ahol a korábbinál sokkal jobb körülmények várnak az átszállókra. Egy sor étterem, bolt, és rendkívül létesítmények. Nagy előnye még a régi dohai reptérhez képest, hogy vannak utashidak és messze nem kell annyit buszozni a gépekig, mint korábban. A reptérről egy későbbi posztban írok. Előre szólok azonban, hogy ne érjen csalódás: a Qatar értékesítési stratégiájában benne van, hogy a legjobb áron rövid csatlakozással csak pár hely elérhető, ha azok elfogynak, utána is adnak jó árakat, csak nem ritka, hogy 6-8-10 órát kell várnod a csatlakozó járatra. Ez egy jó reptéren, mint a Hamad, elviselhető, főleg, ha valaki szereti azt a kaotikus világot, amit a nagy nemzetközi hub-ok jelentenek, de azért valljuk be: kontinensek között utazva bosszantóan meghosszabbítja az utazást és rendkívül fárasztó is a hosszas várakozás. Persze, a Hamadon van reptéri szálloda is, de akkor oda az árelőny.

Ja, s a LEGFONTOSABB HÍR: december 22.-én a Qatar Airways megkapja az első Airbus A350XWB repülőgépét Toulouse-ban!

Ritkán szoktam ilyen dolgokra biztatni az olvasókat, sőt, még soha nem tettem, de most találkoztam egy olyan kedves történettel, hogy kivételt teszek, és arra biztatlak, hogy engedd meg a Wizz Airnek, HOGY EGYSZER, (CSAK EGYSZER!) posztolhasson a nevedben. Hogy mit? Egy megejtően kedves love storyt…

Történt úgy hat éve, hogy John, a londoni tanácsadó, és a kedves-aranyos ausztrál rendezvényszervező egy járaton utazott. Luton és Budapest között. A gépen olyan jót beszélgettek, hogy később is tartották a kapcsolatot, s hogy-hogy nem, egymásba szerettek. Egy évvel később már férj és feleség voltak.

Az ötéves évfordulójukra készülve John megtweetelte a Wizz-t, mondván, meg szeretné lepni a kedves feleségét. Pont ez tetszik ebben, ami miatt támogatom, hogy a Wizz egy tweet-et komolyan vett. Kaptak az alkalmon, s a Microsoft és a Budapest Hilton segítségével forgattak róluk, és évfordulós repülőjáratukról. Légy részese a love storynak, támogasd egyetlen poszttal John és Zui videóját, hogy minél többen ismerhessék meg történetüket. Ha csatlakozol a Wizz Air kezdeményezéséhez, akkor hétfőn délben a Thunderclap kiposztolja a nevedben a videót Facebookra, Twitterre vagy Tumblr-re, így barátaid is megismerhetik John és Zui tündérmeséjét, a videó így nagyobb eséllyel járja be a világot. Te pedig az elsők között lehetsz, akik megosztották.”

Annyi biztos, hogy az engedélyed egy alkalomra szól. Erről meggyőződtem magam is: semmi spam, semmi reklám. Csak a love story, egyszer. Ha tudni szeretnéd, mi a Thunderclap, kattints ide.

Félmilliomodik utasát ünnepelte a LOT Dreamliner flottája, november 19.-én. Ez alkalomból egy igen-igen jófej meglepetéssel készültek a félmilliomodik utasnak. A szerencsés - s nem kicsit megilletődött utas - egy Mamma Mia! előadás részese lehetett. Tényleg, érdemes végignézni, mit meg nem tettek ennek az eseménynek az emlékezetessé tételére - s nem csak a félmilliomodik utas, Maciej Kolodziej számára. Ő vásárolta ötszázezrediknek a jegyet a LOT Dreamliner járatára, New Yorkba utazott, tervei szerint turistán. (Igaz, alighanem üzleti okból, mert a reptéren egyetlen kis gurulós bőrönddel jelent meg, öltönyben.)

Ilyen meglepetés akciókat rendre szerveznek a légitársaságok. A Budapest Airport idén, Valentin napon szervezett egy igen-igen kedves akciót, videó és írást elérhető erről itt. A szép emlékű Spanair pedig működésének utolsó évében a szent este hazarepülő utasainak szerzett felejthetetlen élményt.

Kivételes lehetőséged nyílik a következő napokban arra, hogy fillérekért kipróbáld, a Lufthansa új szolgáltatását, a Premium Economy-t. Ha Frankfurtból Bangalore, Buenos Aires, Chicago, Hongkong, Los Angeles, Mexikóváros, Peking, São Paolo, Szöul, Tokió-Haneda és Washington, D.C. felé repülsz, licitálhatsz az upgrade-re a Lufthansa weblapján! Magáról a Premium Economy osztályról itt olvashatsz bővebben, mindenesetre, felidézem: a PE osztályon eggyel kettővel kevesebb szék van egy sorban, 2-4-2 az elosztás a 747-8i gépeken, így szélesebbek az ülések, jobban dönthetők, jobb a lábtér, azaz több privát szférád van.

Kattints és olvasd tovább a posztot, hogy megtudd, hogyan utazhatsz ezen az osztályon akár pár euró felárért! Like-old az Egek Ura Blog Facebook-oldalát itt.

Foglalj november 30-ig és utazz dec 1-15 között, s tiéd a világ legzseniálisabb ára Bangkokba. El sem fogod hinni: 126.900 Forint! Odafelé jó a csatlakozás, bizonyos napokon még az A380-assal is utazhatsz. Visszafelé sajnos a legtöbb napon hét és hél órát kell várnod, de az új Hamad reptéren ez sem vészes. Sőt. Elég jó kis reptér, jó boltokkal, jó éttermekkel, kényelmes pihenőkkel. Hát erre mit mondhatnék? Útra fel!

Csaknem hatmillió utassal növelte forgalmát egy év alatt a Turkish Airlines. Különösen érdekes, hogy a kapacitásukat olyan arányban növelték, hogy a gépek átlagos töltöttsége mindeközben nem változott, ami azt jelenti: elég jól terveznek Isztambulban.

Január és október között 13.7 százalékkal nőtt a Turkish Airlines utasainak száma. A világ legtöbb célállomására repülő légitársasága 46.2 millióra növelte forgalmát az előző év azonos időszakában szállított 40.6 millióról. A belföldi növekedés 13.9 százalék volt, míg a nemzetközi 13.6. Ezen belül is 15 százalékkal nőtt a prémium, azaz a comfort és a business utasok száma, s az isztambulban átszállók száma ötödével emelkedett. A járatok töltöttsége nem változott, továbbra is 79.5 százaléka.

A török légitársaság célállomásainak száma 261-ra emelkedett az előző évi 239-ről, ami egy új járatot jelent belföldön és 21-et a nemzetközi hálózatban, így 197-ről 218-ra emelkedett a repült útvonalak száma. A cégnek 260 gépe van, egy év alatt 29 repülővel növekedett a flotta. Csak a széleströzsű flotta mérete negyvennel bővült.

A Vueling, az Iberia fapad leányvállalata (de ilyen minőségében nem Oneworld tag) jól nyomja Budapesten. Kihagyja a téli menetrendet, de rárapül a forgalmas időszakokra. Ennek megfelelően decemberben indít három járatot (19, 22, 27) a karácsonyi turisták kedvéért, majd visszatérnek a nyéri menetrendbe. Immár nemcsak Barcelona, hanem Róma Fiumicino felé is. Jelenleg sajnos elég drágán. Rómába 130-150 euróért adnak egy utat, ami ugye oda-vissza mintegy kilencvenezer forintra jön ki, míg Barcelonába 70-120 euró körül vannak most a jegyek. Sőt, Barcelona felé 199 euró az alapár!!! A két tarifa közötti különbségen látszik a verseny és a kapacitás is.

Roma FCO felé kicsit kisebb a jelenlegi kínálat (Wizz, Alitalia - illetve a Ryanair Ciampinora), így lehetnek drágábbak, míg BCN felé ott a Ryanair és a Wizz, kicsit nagyobb frekivel. A Vueling a meglévő kínálathoz járul hozzá heti három géppel. Egyébként a Római bázist csak a közelmúltban, 6 repülőgéppel nyitották meg, így elmondható, hogy Budapest az elsők között került fel a Vueling római járathálózatára. Hadd legyek ezen a ponton kissé fanyalgó is: viszonylag jól látszik, hogy ez a légitársaság sem a magyar piac (pontosabban a magyar utazóközönség jövedelemtermelő-képessége) lehetőségei miatt döntött a Budapesti járat mellett. Ez esetben máshogy áraznának. Nem csak, de részben a forint-euró árfolyam és annak távolabbi kilátásai miatt, valamint azért, mert Budapest éppen a legtrendibb célállomás a nyugati turisták szemében, jelenleg bomba üzlet Budapestre repülni. Ami persze jó a magyar utasoknak is, csak éppen nem haszontalan megjegyezni, hogy a járatnyitást alapvetően nem ez inspirálta.

A Ryanair egy új akció keretében ma minden jegyet 25 százalékkal olcsóbban ad. Csak ma. Éjfélig. Csak a januári járatokra, cég útvonalhálózatának 180 reptere között több, mint 1600 útvonalon, 30 európai és észak-afrikai országban. Foglaljatok!

Az internet akadozása miatt meglehetősen sutára sikerült az élő járatteszt, de mivel már benne vagyunk a lecsóban, kiteszem. Képeket nem tudom, sikerül-e feltenni, ha nem, akkor marad a betű, s utólag lesz illusztrálva. (A net a levegőben ebben a pillanatban nem alkalmas képfeltöltésre. Még egy próbát teszek, az USA légtere fölött. )

Nos, felszálltunk a Lufthansa legújabb, D-ABYQ lajstromjelű Boeing 747-8i gépével, ami az első, amely Premium Economy osztállyal repül. A Frankfurti reptér Z52-es kapujánál I LOVE PREMIUM ECONOMY pólós srácok fogadták az utasokat, akik szemmel láthatóan izgatottak voltak, hogy a koncepció, amelyen három éve dolgoztak, azokban a pillanatokban termékké avanzsált, amikor megkezdődött az utasok beszállítása. Mivel a Premium Economy üléselrendezése a 2-4-2 (szemben a turista 3-4-3 térképével), így összesen 4 széksorban harmincketten vagyunk, akik most így repülünk. BEszállítás után tettünk egy kis kirándulást a Business osztályon, aztán a First-ön is, amelyek szintén remekek, de most nem emiatt vagyunk itt. Azért a lépcsőt, ami a púpba vezet, azt megmutatom.

Ha fel tudom tölteni FlyNet-en. Most extrém lassú, blogolni alkalmas, de képek kezelésére nem. Remélem, ez még változik az út során.A 17 eurós napi díjért legalábbis megérdemelnénk. Különben nem meglepő, de érdekes: Most, hogy van némi műszaki hibája, mindenki arról kérdeti a stewikat, mi van a Flynettel. Az előbb be is mosták hogy állítólag hamarosan megjavul. Addig relax, mert négykor keltem és az nagyon, de nagyon korán van...

Hát, ha megjavulásnak nem mondanám, de néha működik a FlyNet. Ezen még van mit csiszolni, kíváncsi leszek, milyen lesz, ha beérünk az amerikai kontinens felé, ahová ezt a technológiát tulajdonképpen kitalálták.

Ugorjunk vissza kicsit az ülésre: négy óra után még egész kényelmes.  Nagyon durván hátra lehet dönteni, s annak ellenére tudom az egyik lábam feltenni a térdemre, hogy nálam ez egy elég körülményes mozdulat, mondjuk úgy, testem fizikai mérete miatt. Szóval kényelmes. A 12 collos képernyő előttem nagyon jó minőségű, még az iPhone-nal fotózva is remek képet ad. ITt például a fedélzeti kamera képe közvetlenül a felszállás előttről, a holding pointról.

Kaja. Volt rákos saláta előételnek, egy háromszög camambert, valamint paradicsomos penne és marharagus rizs. Minden, mint az economyn, csak porcelán tálban, fém evőeszközzel, s egy picit több. De a lényeg: finom volt. A pezsgő Henkell Trocken, megbízható német minőség. Egy fehér és egy vörös bor, egyik sem kiemelkedő, de mindkettő korrekt tétel, a fehér német zöldveltelini volt, a vörös valami dél-afrikai cabernet magnum palackban. A palack kinézete alapján asztali bornak tűnt, a pohárban viszont jól passzolt a marhához.

A deszert csoki brownie volt habbal, összességében tehát elmondható: megetettek rendesen. Kipukkadásig, azt kell mondanom. Elég érzékeny vagyok a  repülős kaja minőségére, mindig van nálam két zöldalma arra az esetre, ha nagyon szemétnek tartanám, annyival egy 13 órás utat túl lehet élni, ha adnak elég vizet és valamennyi alkholt. De ez a catering most rendben volt, ugyhogy az almák maradtak a táskában. Amit szeretek a Lufthansában, hogy étel után végigtolnak egy kocsit, csak konyak és Baeley’s van rajta, s ez most is így történt. Azóta csak a vizet hordja igen szorgalmasan a személyzet.

Újra a szék. Van egy nagy előnye. A lábtartó. A Turkish Airlineson például még Európán belül is van, csak, hogy árnyaljuk a képet, mindenesetre, ez az ötödik óránál már hatalmas kényelemnek számít. Azon gondolkodom, miért nem lehet minden economy üléshez rakni. El sem hinné az ember, mennyit jelent, hogy a lábát nem a földön kell pihentetnie. Az amerikai piacon, ahol a Lufthansa minden második hosszú távú jegyét eladja, nemes egyszerűséggel egy szóra építik a kampányt, amivel ezt reklámozzák: MORE.

Amúgy 21 ülés lesz az Airbus A330-as gépeken és 52 az A380-asokon, az ára pedig cirka hatszáz euróval lesz több, mint a normál turistaosztály. Leszállás után találkozom Jürgen Siebrock-kal, a Lufthansa amerikáért felelős alelnökével, aki még egy csomó érdekes dolgot árul el erről a szolgáltatásról, amelyről hat-hét évvel ezelőtt még a Lufthansa illetékesei is azt mondták: nem vezetjük be, mert kannibalizálja a business class-t.

A repülés kaja utáni része egyébként javarészt a FlyNet-tel való harccal és az új fedélzeti szórakoztatórendszer tanulmányozásával telik. A FlyNet, bár eszméletlen egzotikus, hogy 35000 lábról tolom a postokat, nem hozza azt, amit elvártam. Eddig. Lassú, sokat szakad meg, s képeket szinte lehetetlen feltölteni vele. A műholdas rendszereket nem ismerem, ezért nem tudom, még csak hozzávetőlegesen sem, hogy mi a hiba, majd megnézzük, milyen lesz hazafelé úton.

Addig is, találkoztam a fedélzeten Jens Bischoffal, aki a Lufthansa kereskedelemért felelős nagyfőnöke. Elárulta, hogy a 747-8i flotta után az A330-as és az A380-as flotta következik, s 2015v decemberére minden interkontinentális gépen ott lesz a PReEco. S kapaszkodjatok meg: három nap installálni az új üléseket, míg az új business class-t cskanem két hét alatt szerelik be. Igaz, azokból az ülésekből kicsit több van, egy A380-ason és egy 747-8i-n több, mint kilencven.

A szolgáltatás persze nemcsak az ülésekből áll. Például, két csomagot lehet feladni ingyen. Némi pénzért be lehet menni a várókba is, az ételeket porcelántányérban és fém evőeszközzel tálalják. Az ülésben már az induláskor van egy palack víz, amit fogyaszthatsz, ha szomja vagy - ez ugye elég sokszor előfordul repülés közben.

Nos, felszálltunk a Lufthansa legújabb, D-ABYQ lajstromjelű Boeing 747-8i gépével, ami az első, amely Premium Economy osztállyal repül. A Frankfurti reptér Z52-es kapujánál I LOVE PREMIUM ECONOMY pólós srácok fogadták az utasokat, akik szemmel láthatóan izgatottak voltak, hogy a koncepció, amelyen három éve dolgoztak, azokban a pillanatokban termékké avanzsált, amikor megkezdődött az utasok beszállítása. Mivel a Premium Economy üléselrendezése a 2-4-2 (szemben a turista 3-4-3 térképével), így összesen 4 széksorban harmincketten vagyunk, akik most így repülünk. BEszállítás után tettünk egy kis kirándulást a Business osztályon, aztán a First-ön is, amelyek szintén remekek, de most nem emiatt vagyunk itt. Azért a lépcsőt, ami a púpba vezet, azt megmutatom.

Ha fel tudom tölteni FlyNet-en. Most extrém lassú, blogolni alkalmas, de képek kezelésére nem. Remélem, ez még változik az út során.A 17 eurós napi díjért legalábbis megérdemelnénk. Különben nem meglepő, de érdekes: Most, hogy van némi műszaki hibája, mindenki arról kérdeti a stewikat, mi van a Flynettel. Az előbb be is mosták hogy állítólag hamarosan megjavul. Addig relax, mert négykor keltem és az nagyon, de nagyon korán van...

Hát, ha megjavulásnak nem mondanám, de néha működik a FlyNet. Ezen még van mit csiszolni, kíváncsi leszek, milyen lesz, ha beérünk az amerikai kontinens felé, ahová ezt a technológiát tulajdonképpen kitalálták.

Ugorjunk vissza kicsit az ülésre: négy óra után még egész kényelmes.  Nagyon durván hátra lehet dönteni, s annak ellenére tudom az egyik lábam feltenni a térdemre, hogy nálam ez egy elég körülményes mozdulat, mondjuk úgy, testem fizikai mérete miatt. Szóval kényelmes. A 12 collos képernyő előttem nagyon jó minőségű, még az iPhone-nal fotózva is remek képet ad.

Kaja. Volt rákos saláta előételnek, egy háromszög camambert, valamint paradicsomos penne és marharagus rizs. Minden, mint az economyn, csak porcelán tálban, fém evőeszközzel, s egy picit több. De a lényeg: finom volt. A Henkell Trocken pezsgő, egy fehér és egy vörös bor, egyik sem kiemelkedő, de mindkettő korrekt tétel, a fehér német zöldveltelini volt, a vörös valami dél-afrikai cabernet magnum palackban. A palack kinézete alapján asztali bornak tűnt, a pohárban viszont jól passzolt a marhához.

A deszert csoki brownie volt habbal, összességében tehát elmondható: megetettek rendesen. Kipukkadásig, azt kell mondanom. Elég érzékeny vagyok a  repülős kaja minőségére, mindig van nálam két zöldalma arra az esetre, ha nagyon szemétnek tartanám, annyival egy 13 órás utat túl lehet élni, ha adnak elég vizet és valamennyi alkholt. De ez a catering most rendben volt, ugyhogy az almák maradtak a táskában. Amit szeretek a Lufthansában, hogy étel után végigtolnak egy kocsit, csak konyak és Baeley’s van rajta, s ez most is így történt. Azóta csak a vizet hordja igen szorgalmasan a személyzet.

Újra a szék. Van egy nagy előnye. A lábtartó. A Turkish Airlineson például még Európán belül is van, csak, hogy árnyaljuk a képet, mindenesetre, ez az ötödik óránál már hatalmas kényelemnek számít. Azon gondolokodom, miért nem lehet minden economy üléshez rakni. El sem hinné az ember, mennyit jelent, hogy a lábát nem a földön kell pihentetnie.

A repülés kaja utáni része egyébként javarészt a FlyNet-tel való harccal és az új fedélzeti szórakoztatórendszer tanulmányozsával telik. A FlyNet, bár eszméletlen egzotikus, hogy 35000 lábról tolom a postokat, nem hozza azt, amit elvártam. Eddig. Lassú, sokat szakad meg, s képeket szinte lehetetlen feltölteni vele. A műholdas rendszereket nem ismerem, ezért nem tudom, még csak hozzávetőlegesen sem, hogy mi a hiba, majd megnézzük, milyen lesz hazafelé úton.

Nos, felszálltunk a Lufthansa legújabb, D-ABYQ lajstromjelű Boeing 747-8i gépével, ami az első, amely Premium Economy osztállyal repül. A Frankfurti reptér Z52-es kapujánál I LOVE PREMIUM ECONOMY pólós srácok fogadták az utasokat, akik szemmel láthatóan izgatottak voltak, hogy a koncepció, amelyen három éve dolgoztak, azokban a pillanatokban termékké avanzsált, amikor megkezdődött az utasok beszállítása. Mivel a Premium Economy üléselrendezése a 2-4-2 (szemben a turista 3-4-3 térképével), így összesen 4 széksorban harmincketten vagyunk, akik most így repülünk. BEszállítás után tettünk egy kis kirándulást a Business osztályon, aztán a First-ön is, amelyek szintén remekek, de most nem emiatt vagyunk itt. Azért a lépcsőt, ami a púpba vezet, azt megmutatom.