Igen érdekes írás közlésére kaptam felkérést a Malév-csőd kapcsán. Tátrai Miklós közgazdász, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója elemzi a légitársaság történetét a 2006-os privatizáció óta, mind üzleti, mind politikai szempontból. A szerző, hivatali idejében maga is részese volt a Malévról szóló tárgyalásoknak az orosz tulajdonossal és a finanszírozóval, s arra is igen komoly rálátása van, milyen jelentősége volt a légitársaságnak nemzetgazdasági szempontból. Tátrai személyét, más ügyekben játszott szerepe okán mindenkinek jogában áll vitatni. Véleményével szakmai és más szempontok alapján mindenkinek jogában áll vitatkozni. Írása azonban olyan szakmai- és gazdasági nézőpontból láttatja ezt az ügyet, amely nélkülözhetetlen az ügy megértéséhez! Jó olvasást!

********

Írásomban azt igyekszem bemutatni, hogy valójában milyen folyamatok, milyen szándékok és milyen döntések vezettek a február 3-i leálláshoz, és mi állhat annak hátterében. A Malév dolgozói, a költségeket viselő adófizetők, és a nemzeti büszkeségükben is megsértett polgárok megérdemlik, hogy tisztán lássanak.

Vasárnap kilenckor gyülekeztek a Crew Centernél. Aki élt, s mozgott, aki tehette. Alig három nappal a leállás után, amikor már zord télire fordult az időjárás, vasárnap este, mindenki, aki tehette, kiment a repülőtérre. Tudták, hogy az utolsó alkalom. Reviczky Zsolt fotóriporter kollégám is köztük volt, s legalább olyan szakmai odaadással végezte a munkáját, ahogy a Malev crew hosszú évtizedeken át. Ennek eredménye az a megindító képgaléria, melyet a NOL.HU-n láthattok. (Katt a linkre!)

Demeter Csaba Boeing 737 első tiszt a cége összeomlásának napján, egész napos stressz után vállalkozott arra, hogy kirepüli aa Malév egyik Boeingjét Shannonba, a lízingcég európai bázisára. A posztban az ő engedélyével közlöm azt a beszámolót, amit eredetileg kollégáinak írt az utolsó Maléves repüléséről.

Kedves Olvasók! A történet olvasása után kérlek nézzétek meg Reviczky Zsolt zseniális galériáját amit a HA-LOP búcsújáról készített, vasárnap éjjel. Egyedi, exkluzív, felkavaró képek, itt.

További postokat pedig a budapesti légitársaság fontosságáról itt és itt olvashattok. Megtalálsz a facebookon is.

Minden ezer utas két munkahelyet generál. Egymillió utas 1300 új munkhelyet teremt - hangzik el igen-igen sokszor ilyesféle gazdasági törvényszerűségnek álcázott állítás, rendszerint anélkül, hogy bárki megpróbálná megmagyarázni, érthetővé tenni e korántsem magától érthetődő dolgot.

Munkám során rengeteg abszurd érvet hallok abszurd álláspontok mellett, hallok rengeteg bolondságot is, nap mint nap megpróbálnak átlátszóbbnál átlátszóbb hazugságokkal megetetni (van, amikor kevésbé átlátszókkal, ilyenkor előfordul, hogy az etetés sikeres - tévedni is lehet). Mégsem tudok tökéletesen higgadt maradni akkor, amikor valaki azt bizonygatja, hogy itt bizony semmi szükség egy nemzeti légitársaságra, hiszen az olyan luxus, melyet e kis ország nem engedhet meg magának.

A mai posztban megpróbálom megmagyarázni, miért nincs igaza ezeknek az embereknek. Hogy miért van szükségünk egy budapesti központú légitársaságra. Miért kell a cseheknek a prágai cég, a románoknak a bukaresti és így tovább... Tehát: nem a veszteségeiben vergődő Malév mellett kívánok korrteskedni. De az mégsincs rendjén, hogy a hazai légiközlekedési szakma egyik pillanatról a másikra a tönk szélére kerüljön.

E blogon ezidáig tartózkodtam attól, hogy a Malév napi helyzetét elemezzem. Bár sokan várnátok ezt is, az ok mégis az, hogy e feladatnak főállásom okán, a Népszabadság gazdasági újságírójaként teszek eleget, s etikai, valamint szerzői jogi okokból nem kívánom a blogot és az állásomat összekeverni.

Most azonban mégis kivételt teszek, mert reggel óta több ismerősöm érdeklődött arról, hogy akkor most fújhatja-e a Malév jegyeit. A kormány ugye stratégiai fontosságú céggé nyilvánította a céget, miközben az Index arról cikkezik, hogy hamarosan nem tud működni, s ilyen értelmű nyilatkozatokat tett az elszámoltatási kormánybiztos is.

A politikai véleményalkotás szándéka nélkül (amely véleményem nyilván van, de nem e blogon és e közösségben kívánom közzétenni) három, a napokban megjelent cikkemet linekelem most ide. Azt hiszem, ezek elolvasása választ ad a legtöbb felmerülő kérdésre.

Ma reggeltől nem mehet csődbe a Malév

Aviatika Hungária (publicisztika)

Nem a Malév, hanem a piaca a tét

A Turkish remek légitársaság, kiváló szolgáltatásokkal, s Star Alliance tagként a miles and more törzsutasok remek szolgáltatásait vehetik igénybe. Nemrégiben arról írtam, hogy az isztambuli Atatürk repülőtéren milyen pöpec várót alakítottak ki a business, first utasoknak és a gold státusszal rendelkezőknek.

Most pedig arról kell beszámolnom, hogy még az európai légitársaságok között is majdnem élen járva (a Lufthansa és bizonyos tekintetben a TAP előzött) bevezették a fedélzeti internet-szolgáltatást méghozzá a transzatlanti járatokon. Mi több, a Panasonic Avionics megoldását használva új funkciót építettek a fedélzeti szórakoztató rendszerbe, s bizonyos tévécsatornák adását élőben is lehet nézni, mintha csak otthon ülnél a nappaliban.

Miután lukra futottak a tárgyalások a Qatar Airways-szel, a Spanair bizonytalan időre leállította összes járatát, s megpróbál csődvédelembe menekülni. Mint üzleti-vállalati döntés, alighanem érthető a menedzsment lépése, már amennyiben még a maradék kis esélyt meg kívánja adni az évek óta anyagi nehézségekkel küzdő cégének.

HA egy hálózatban minden járat csak tovább növeli a veszteséget, ráadásul a likviditás is elmegy a cég alól, már csak azért is ez a legfelelősebb döntés, mert egy pont után már a repülés biztonságára sem tudnak költeni. Ezzel együtt, alighanem végleg búcsúznunk kell a Spanair-től, ami azért érdekes, mert a StarAlliance-ben még nem volt olyan tag, amely csőd miatt szállt volna ki a szövetségből. S sajnos, nekünk magyaroknak más miatt is érdekes a Spanair esete: ha az illetékes kormányzati szerveknél nem szedik össze magukat, pontosan ugyanez történhet meg a Malévval is. 200 járat, 22ezer földön maradt utas. Nem számolva azokat, akiket elvittek valahová, de már soha nem hoznak haza. Ezt hagyta maga után a Spanair. A Malév feleakkora légitársaság, valamivel kevesebb napi járatszámmal. A sztori, amely idáig vezetett, kísértetiesen hasonlít...

Nagy ikonnal találkoztunk ma reggel, a fapados repülés ír rosszfiúja, a lángelmű innovátor, Michael O'Leary személyesen jött Budapestre, hogy bejelentse: visszatérnek, öt járattal: Bologna, Birmingham, Bristol, Dublin és London Stansted járatokat indítanak. Miért örülök ennek? Mert egyszerűen hozza a lehetőségeket, a versenyt és persze nem utolsósorban a külföldi turistákat a városba, akik nálunk költhetik a pénzüket. Konkrét árakról még nem tudok írni, mert bár pesti indulás már benne van a rendszerükben, még nem töltötték be a járatokat, úgyhogy ha rákeresel a járatokra, azt fogja kiírni, hogy nincs járat. Pedig van. Remélem éjjel megváltozik a helyzet.

Felhívnám a figyelmeteket egy aktuálisan futó Qatar akcióra, amelynek keretében Bangkok 170, Hongkong 160, Kuala Lumpur 200, Phuket 200, Szöul és Sanghaj 160, míg Perth és Melbourne 306 ezresért csíphető meg! További árak a postban, s vastagabb pénztárca esetében pedig jó tudni, hogy business ajánlatok is vannak: Hongkong 440, Bangkok is ötszáz alatt, Melbourne és Perth pedig 1,120 milla.

Van az úgy, hogy az időjárás megnehezíti a járat személyzetének életét. De hogyan mutat egy általunk, utasként neccesnek érzett, vagy épp csak a személyzet által realizált nehéz körülmények között végrehajtott leszállás a reptéri spotterek szemüvegén át? Erre kerestem példát, amikor az ország egyik legzseniálisabb repülőfotósa, Veres Viktor kiposztolt a facebook-ra egy YouTube videót, amelyen egy viharos nap leszállásait gyűjtötték össze Düsseldorfban. Van itt mindenféle approach, átstartolás, s néhány igen funny felszállás is. Most, hogy Pesten is fúj a szél, s elkezdett esni a hó is, nem tudok mást mondani, mint hogy Enjoy! Esetleg, mutassátok meg repüléstől tartózkodó ismerőseiteknek is!

Az új esztendőben erősödik az együttműködés az amúgy Lufthansa érdekeltség Germanwings és az anyacége között. A német diszkont járataival ugyanis a Lufi törzsutasprogramban eddig is gyűjthettünk mérföldeket, mostantól azonban a felírt kreditet hozzáadják a státusz-mérföldekhez is!

Az Air New Zealand, amely nemcsak a prémium-osztályokon innovátor, elkezdte feketére festeni a gépeit. Nem holmi öncélú, légből kapott marketing-ötletről van szó, hanem annak a szponzori szerződésnek a kiaknázásáról, amelybe a légitársaság belevágott. Az All Blacks rugby-csapat támogatása bizony hatalmas publicitást adott már nem kevés vállalatnak. Ha mindez gyönyörű és kecses utasszállítókon jelenik meg, az csak fokozza helyzetet, különösen, ha megtörténik az a ritkaság, hogy a gépeket csaknem teljesen feketére festik. Ilyet nem nagyon szoktak csinálni a légitársaságok, alig van erre példa. Többek között azért, mert drága. Másrészt, a legtöbb helyzetben egy fekete gép nehezen fotózható, így pedig lőttek annak a publicitásnak, amit a világ minden részén tevékenykedő, igencsak elszánt spotterek jelentenek. De az új-zélandi légitársaság feketére festett pár repülőt, Airbus A320-asokat és egy Boeing 777-300ER-t.

Az alitalia-nak is kijár a sikerélmény néhány év vergődése után, ám most valódi elismerést kaptak a Global Travelertől: 36ezer törzsutas megkérdezése alapján a legjobb fedélzeti konyha díját kapták meg.

A “Best Airline Cuisine – díjat annak a légitársaságnak adják, amelyik a legjobb minőségű ételt kínálja az utasainak, s mivel ugye rövid távú economyn ez nem jön szóba, inkább a medium és a long-haul járatokat veszik figyelmbe a törzsutasok az értékeléskor, s természetesen leginkább a business class-t.

Igazán jó hírt kell közölnöm Veletek! Brit-mániákusoknak és a foci szerelmeseinek is: a Jet2 harmadik célállomása Budapestről nem más, mint Leeds-Bradford! 2012. márciusától heti két járat köti össze a magyar fővárost és Leeds-et. Figyelem, városlátogatók! Ezzel a járattal tényleg új távlatok nyílnak meg, kössétek le a hétvégéket! Leeds és környéke baromi izgalmas, nagyon remek hely!

A NOLTV kipróbálta a MasterCard váró szolgáltatásait a SkyCourt-ban! Sokan még mindig kételkednek abban, hogy valóban, akár a hátizsákos turisták is díjmentesen használhatják a reptér e csöpnnyi luxus-szolgáltatását, pedig igen. Miként már korábban, a megnyitó után megemlékeztünk róla, az arany vagy más premium MC kártyák birtokában egy kísérővel bárki beléphet a váróba, tekintet nélkül arra, milyen légitársaságon, milyen osztályon utazik. A nyitás óta eltelt pár hónap, azóta többször jártam már bent a váróban, s el kell mondani: a kezdeti színvonal nem kopott meg, nagyon kedves személyzet, s nagyfokú kényelem várja az utazókat.