Vendégposztot közöl az Egek Ura Blog abból az alkalomból, hogy a világot járt barátom, Ortutay Gergely héderelhetett pár órát a Qatar Airways business osztályán Budapest és Doha között, majd szakmailag végig vezették a dohai prémium-terminálban. Egyet leszögezhetünk: a sárga irigység érzése nem véletlen, mi több, teljesen indokolt.

Kezdésnek szögezzük le: szerencsés vagyok. Elsősorban azért, mert a Qatar Airways Budapest-Doha járatát business osztályon tehettem meg, másodsorban meg azért, mert ez egy blog, így ez a vendégpost lehet szubjektív hangvételű. Szubjektíve pozitív. De e véleményemmel nem vagyok egyedül: az iparágilag  általánosan elfogadottnak számító Skytrax rangsora alapján – ami több mint 18 millió utas véleménye alapján készül – 2011-ben a Qatar Airways lett az év légitársasága. Nem véletlenül. Például azért, mert ilyen finomságokkal kényeztetik az utasaikat.

Igen sok érdeklődő levelet kaptam arról, hol kapható a Malév66 kiadvány, mert sok újságárusnál még csak nem is hallott róla az eladó. Nos, ez elképzelhető, de ha az árus olvasta az újságosok heti hírlevelét, akkor tudnia kell róla. Mindenesetre, a néhány ezres példányszám nem elég arra, hogy minden újságoshoz eljusson, ezért országszerte csaknem 1950 helyen lehet kapni. Ahol még esélyetek van megtalálni:

A legnagyobb Relay, Inmedio, Lapker árushelyek, beleértve természetesen a reptérieket is, valamint a közepes és a nagy Auchan, CBA, Tesco, Match, Kaiser, Spar és Interspar, illetve a benzinkutak: Agip, Lukoil, Shell, Mol, OMV shopjai.

A Lapcentrum továbbra is árusítja a kiadványt, az átfutási idő attól függ, milyen gyorsan fizeti be a csekket a megrendelő, s akkor a leggyorsabb, ha online fizet. A lapot a lapcentrum elsőbbségi küldeményként adja fel, tehát elvileg 24 órán belül célba ér!

Április elsején az Air France először üzemelteti Airbus 380-assal a Párizs – Szingapúr járatot, s a nyári szezonban hetente háromszor repülnek szuperjumbóval, amely négyosztályos elrendezésben 516 utast tud szállítani. Az AF-nek ez a hetedik A380 célállomása.

Még négy napig tart egy finom Qatar promó, Ázsia felé nagyon klassz árakka, úgymint Bangkok 163, Peking 149, Hongkong 166, Sanghaj pedig 160 ezer HUF-ért. További finom árak:

Bangkok: 163900; Peking:149900; Delhi:143900 Sanghaj: 160900;  Dubai: 111900; Maldív: 227900;  Oszaka: 189900

A Népszabadság gondozásában megjelent egy igen igényes magazin-jellegű kiadvány a Malév történetréről, melynek elkészültében én is részt vettem. Az exkluzív magazin a búcsú jegyében készült, bemutatja a magyar légiközlekedési szakma kiváló alakjat, a hőskortól a napjainkig.

- Sosem érdekelt különösebben a repülés azon túl, hogy szeretem a felszállást, lenyűgözőnek tartom a hatalmas gépeket és irigylem a pilótákat. Ezért aztán engem lepett meg a legjobban, hogy ez a kiadvány lett pár napra a bibliám. Néhol kicsit bennfentes, itt-ott picit szakmai nekem, az átlagos olvasónak, mégis elérte azt, ami eddig igazából nem is tudatosult bennem. Azt, hogy hiányzik a Malév... - Kiváló kollégám, a Vasárnapi Blikk szerkesztője, Bittó Ákos írta ezt néhány nappal azt követően, hogy megvette a Malév 66 év kiadványt.

Garantálom, hogy nem teszed le ezt a füzetet, amíg végig nem olvastad! Úgy szerkesztettük, hogy ne csak a repülőfanatikusok találják érdekesnek, hanem azok is, akik amúgy nem foglalkoznak a mindennapokban a légitársaságokkal! Érdekel például, milyenek voltak a kormányfői és államfői járatok? Mit evett a gépen Gyurcsány és Orbán?

Hogyan született a légitársaság híres reklámzenéje, Presser Gábor szerzeménye? Megismernéd kicsoda Tankó Judit, az 1989-es arculatváltás divattervezőjét? S hogyan élte meg mindezt Pataki Ági akkori szupermodell, aki a formaruhákat megismertette az országgal? Tudod, hogy hová repült valaha a Malév s mikor? Hogyan készülnek a repülős kaják?

A Malév 66 kiadvány megvásárolható 990 forintért az újságárusoknál, vagy a www.lapcentrum.hu oldalon 790-ért.

Pestre jár majd Velencéből egy nagyon csinos kis fapados légitársaság, talán a nevét sem hallottátok még, egyelőre elmaradt körülötte a Ryanair-hez hasonló felhajtás, mégis érdemes rájuk odafigyelni, egyrészt mert nagyon korrekt áron repítenek, másrészt pedig mert Velencébe nem Treviso-ra repülnek, hanem a Marco Polo Airportra. Ráadásul igen-igen korrekt áron, egy út legolcsóbb ára 19 euró, a csomag 15, tehát oda-vissza hetvenből kijön a jegy, erre még rájön a kártyás fizetés díja, de azért így sem rossz. Ráadásul, egy olyan géptípussal, amelyet igen ritkán látni a mi repterünkön, elsősorban a kora miatt. A 125 személyes Boeing 717 érdekes konstrukció, utasként talán a legérdekesebb, hogy csak öt ülés van egy sorban, s némileg több helyet kínál, mint ami szokásos egy mai low-cost Airbus vagy Boeing gépen.

Megújul a Lufthansa Business Class a következő három évben minden gép C kabinját felújítják – ezt már rég lehetett tudni, most azonban megmutatták a szuper-új business ülést, amely valóban igen ígéretes, nemhiába költöttek rá háromszázmillió eurót.

Az első megújult kabin az új Boeing 747-8-as típuson áll forgalomba, amely India és az USA felé fog majd repülni, a konkrét városokról többet aligha lehet tudni, de minden bizonnyal a flagship járat a Frankfurt – New York lesz. A business kabin megújításával véget ért a több évig tartó termékfejlesztés, elvégre eközben megújult a First, az Economy előbb short- és medium-haul járatokon, majd az A380 beállásával a longhaul szakaszokon is, most pedig a business-en volt a sor, már igen régóta, hiszen a 2003-ban bemutatott, s ma is használt üzleti osztály jó volt ugyan, de azóta a konkurensek, s a Lufthansa saját leányvállalatai is jobb, kényelmesebb székekre és kabinra tértek át...

A kínai China Southern (SkyTeam) viszonylag rövid távra állította be harmadik Airbus A380-asát. Ez nemcsak, hogy logikus lépés, új utat is mutathat a kínai légi közlekedésben, Európában élő embernek szinte csoda, nem mellesleg pedig igen komoly és újszerű üzemeltetési és terhelési próbája a szuperjumbónak. De miért kell egy három és fél órás járatot a világ legnagyobb óriásgépével üzemeltetni? A válasz egyszerű: mert sok az utas. Tehát igény van rá. S még lehet fokozni is!

Duna Club tagoknak a mai jó hírem: hiteles, ámde nem hivatalos forrásból származó információim szerint hamarosan nagyon jó hírrel jön ki az Air France KLM csoport hazai képviselete, azzal, hogy a Malév törzsutasoknak ugyanolyan szintű Flying Blue törzsutaskártyát ad egy évre. Mindennek ráadásul semmilyen feltétele nincs, azaz még repülni sem kell velük az ezüst/arany/plat szint megkapásához, igaz, pont elég ezt a szintet megtartani. Na mondjuk azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy ha a jövőben átszállással utazol oda, ahová eddig a Malév közvetlenül vitt, akkor a szegmens-számaid duplán gyűlnek, úgyhogy mégis van esély a megtartásra, például az ezüstkártyához 30 leg kell, ami ugye nem sokkal több, mint hét átszállós rt trip.

Volt Malévesek figyelem! Ezúttal földi munkakörökbe tart toborzást a világ legjobb légitársaságának választott Qatar Airways, dohai bázissal a következő pozíciókba. Szerdán már személyes meghallgatást is tartanak. Ha nem tudnátok, Dohában idén nyílik a vadonatúj, lényegében zöldmezős beruházásként épült új nemzetközi reptér, amely kizárólag a Qatar Airways járatait szolgálja majd ki. Csak egy szubjektív megjegyzés: idén decemberben jártam a jelneleg működő reptéren, amely meg sem közelíti ugyan a most nyíló reptér színvonalát, de üzemeltetési szempontból igen jól szervezett létesítmény, a a légitársaságnál tárt karokkal fogadják a légi közlekedésben jól képzett dolgozókat. Ráadásul, elég jó az idő, igaz, nyáron nagyon meleg van.

A Malév-leállás alaposan felforgatta az életemet, így, mint látjátok a Blog tartalmi összetételét is. Ez a közeljövőben sem lesz másként, s a ritkuló cikkekért, postokért előre is elnézést kérek. Felkérést kaptam ugyanis egy könyvre, amely már nagy ütemben íródik, elő is rendelhető, itt:

A Népszabadság pedig hamarosan egy TOP kiadványt jelentet meg, melynek írásából és szerkesztéséből szintén kiveszem a részem, erről többet később! Addig is, foglaljátok az olcsó jegyeket a fapadosokra!

Igen érdekes írás közlésére kaptam felkérést a Malév-csőd kapcsán. Tátrai Miklós közgazdász, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója elemzi a légitársaság történetét a 2006-os privatizáció óta, mind üzleti, mind politikai szempontból. A szerző, hivatali idejében maga is részese volt a Malévról szóló tárgyalásoknak az orosz tulajdonossal és a finanszírozóval, s arra is igen komoly rálátása van, milyen jelentősége volt a légitársaságnak nemzetgazdasági szempontból. Tátrai személyét, más ügyekben játszott szerepe okán mindenkinek jogában áll vitatni. Véleményével szakmai és más szempontok alapján mindenkinek jogában áll vitatkozni. Írása azonban olyan szakmai- és gazdasági nézőpontból láttatja ezt az ügyet, amely nélkülözhetetlen az ügy megértéséhez! Jó olvasást!

********

Írásomban azt igyekszem bemutatni, hogy valójában milyen folyamatok, milyen szándékok és milyen döntések vezettek a február 3-i leálláshoz, és mi állhat annak hátterében. A Malév dolgozói, a költségeket viselő adófizetők, és a nemzeti büszkeségükben is megsértett polgárok megérdemlik, hogy tisztán lássanak.

Vasárnap kilenckor gyülekeztek a Crew Centernél. Aki élt, s mozgott, aki tehette. Alig három nappal a leállás után, amikor már zord télire fordult az időjárás, vasárnap este, mindenki, aki tehette, kiment a repülőtérre. Tudták, hogy az utolsó alkalom. Reviczky Zsolt fotóriporter kollégám is köztük volt, s legalább olyan szakmai odaadással végezte a munkáját, ahogy a Malev crew hosszú évtizedeken át. Ennek eredménye az a megindító képgaléria, melyet a NOL.HU-n láthattok. (Katt a linkre!)

Demeter Csaba Boeing 737 első tiszt a cége összeomlásának napján, egész napos stressz után vállalkozott arra, hogy kirepüli aa Malév egyik Boeingjét Shannonba, a lízingcég európai bázisára. A posztban az ő engedélyével közlöm azt a beszámolót, amit eredetileg kollégáinak írt az utolsó Maléves repüléséről.

Kedves Olvasók! A történet olvasása után kérlek nézzétek meg Reviczky Zsolt zseniális galériáját amit a HA-LOP búcsújáról készített, vasárnap éjjel. Egyedi, exkluzív, felkavaró képek, itt.

További postokat pedig a budapesti légitársaság fontosságáról itt és itt olvashattok. Megtalálsz a facebookon is.

Minden ezer utas két munkahelyet generál. Egymillió utas 1300 új munkhelyet teremt - hangzik el igen-igen sokszor ilyesféle gazdasági törvényszerűségnek álcázott állítás, rendszerint anélkül, hogy bárki megpróbálná megmagyarázni, érthetővé tenni e korántsem magától érthetődő dolgot.

Munkám során rengeteg abszurd érvet hallok abszurd álláspontok mellett, hallok rengeteg bolondságot is, nap mint nap megpróbálnak átlátszóbbnál átlátszóbb hazugságokkal megetetni (van, amikor kevésbé átlátszókkal, ilyenkor előfordul, hogy az etetés sikeres - tévedni is lehet). Mégsem tudok tökéletesen higgadt maradni akkor, amikor valaki azt bizonygatja, hogy itt bizony semmi szükség egy nemzeti légitársaságra, hiszen az olyan luxus, melyet e kis ország nem engedhet meg magának.

A mai posztban megpróbálom megmagyarázni, miért nincs igaza ezeknek az embereknek. Hogy miért van szükségünk egy budapesti központú légitársaságra. Miért kell a cseheknek a prágai cég, a románoknak a bukaresti és így tovább... Tehát: nem a veszteségeiben vergődő Malév mellett kívánok korrteskedni. De az mégsincs rendjén, hogy a hazai légiközlekedési szakma egyik pillanatról a másikra a tönk szélére kerüljön.