Hogyan lett egy év vége előtti egy hetes japán kirándulásból föld körüli utazás? A repülés rajongóinak még az olyan, alapvetően negatív és nem fenntartható dolgok is tudnak örömet okozni, mint például az orosz és az ukrán légtér lezárása - vagy szankciós elkerülése, hogyan is lehetne a legszabatosabban megfogalmazni. Maradjunk a légtérzárnál, mindenki úgy emlegeti...

Nos, a légtérzár az Európa-Japán közötti légiforgalmat érintette a legjobban. Ezen a viszonylaton régebben mindenki átrepülte Oroszországot, amilyen északon csak tudta, hogy rövidítse a menetidőt és az elhasznált üzemanyag mennyiségét is csökkentse. A legkényelmesebb légi útvonal Tokió és Helsinki között volt, hiszen be lehetett vinni 10 óra alá, nem véletlenül a Finnair éveken keresztül erre az útvonalra építette üzleti modelljét, Helsinki a Finnair és a JAL codeshare járatainak köszönhetően szinte minden japán nagyvárosba indított járatokat. Aztán az orosz légtérzárral mindez bizarr fordulatot vett. Egész Európából, nem csak Helsinkiból Oroszországot csak dél felől lehetett kerülni, méghozzá eléggé nagy ívben. Ezt láthatjátok a felső képen, december elsején a Lufthansa Boeing 747-8i gépének a fedélzetén a felső útvonalat repültem le. Pekingnél bal forduló, Észak-Koreát is ki kellett kerülni, ugye, majd délről köreltjük meg Tokyo Hanedát. Teljes repült idő 12 óra 30 perc. (Egyébként jó 2-3 órával hosszabbodtak meg a menetidők, ami oda-vissza már 5-6 óra plusz annak a gépnek, amit erre a viszonylatra beosztottak. alapjában kellett átírni a mentrendeket, a járattervező algoritmusokat, mindent....)

Olyannyira, hogy a Japán légitársaságok elkezdtek a sarkkör felé, de ellenkező irányba repülni Európa felé. Ezt láthatjátok az alsó képen. Az ANA Boeing 787-9 dreamlinerét 15 óra repülésre elegendő üzemanyaggal tankolták fel a japán földi kiszolgálók. A repülés első három órája a repülésnek azzal telt, hogy elértük az Alaszka-Kamcsatka határt, berepültünk Észak-Amerika kietlen felső vidéke felé és célba vettük Grönlandot, amely fölött már meredeken dél felé ereszkedünk. Grönlandtól már a kezünkre játszott az áramlás és a föld forgása is, csökkentve a távolság megtételéhez szükséges időt, így Izland és a Brit sziget mellett elhaladva, Norvégiai Bergen környékén értük el az európai kontinenst, onnan már csak két és fél óra volt Schwechat. 

Amikor nekiindultam Japánnak, nem gondoltam volna, hogy azt mondom, amikor hazajöttem: körberepültem a földet.