1947-ben erre a hét megállós, négy napos útra vállalkozott az, aki a Qantas ausztrál légitársaság akkori járataival el akart jutni Londonból Sydney-be. Ma egy kicsit egyszerűbb a helyzet, hiszen London és Sydney között egy Dubai, Szingapúr, Hong Kong vagy Doha leszállással eljuthat az utazó, aki ha rögtön felül a csatlakozó járatra, akkor cirka 22-26 óra alatt megteheti ezt az utat. Vagy, mehet egy leszállással: felszáll Londonban és leszáll a nyugat-ausztráliai Perth-ben. Ma landult az első Qantas Dreamliner, egy Boeing 787-9 Londonban, pontosan 17 óra repülést követően. Hát nem semmi. El tudnál képzelni 17 órát ebben a kabinban?

A Qantas nagyon sokat készült erre az útvonalra: a képen látható kabinban nemcsak Pert-London útvonalon, de Melbourne- Los Angeles úton is repülnek majd, tehát a Qantasnál napi rutin lesz a 15-17 órás járatok üzemeltetése. Persze napi rutin már az Emirates és a Qatar Airways gyakorlatában is, hiszen a Dubai-Auckland útvonalon és a Doha - Auckland, Doha-Sydney útvonalon naponta járnak az Airbus A380-as szuperjumbók és a triplahetes Boeingek. 

A Qantas gépen annyiban más a helyzet, hogy az öböl-mentieknél is nagyobb a sortávolság, jobban dönthetők az ülések, speciális világítással segítenek az utasnak abban, hogy a szervezete is tudjon alkalmazkodni a hosszú repüléshez, és teljesen átszabták a fedélzeti ellátást. Kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az utasok eleget igyanak, és könnyű ételeket adnak a fedélzeten, annak érdekében, hogy a szervezet tudjon pihenni. Persze tudjuk, hogy nem tud, hiszen 33000 láb magasan más minőségű az oxigén-anyagcseréje a sejteknek.

Mint tudjuk a Dreamliner fedélzetén magasabb a páratartalom, mint a ma ismert gépek többségén, ez segít abban, hogy a 17 órás repülés ne nagyon viselje meg a szervezetet, csak kicsit. 

A Qantas néhány évvel ezelőttig a szingapúri repülőteret használta HUB-nak Európa és Ausztrália között, a British Airways és a saját járatai megálltak az egyenlítő-közeli ázsiai csomópontban, kitakarították a gépet, feltöltötték a cateringet, tankoltak és mentek tovább. Így 22 - 24 órára jött ki a menetidő. Szingapúrban sok utas gépet cserélt, hogy egyenesen mehessen tovább Darvin-ba, Adelaide-be vagy épp Perth-be. 

Pár évvel ezelőtt Szingapúrt Dubai-ra cserélte a Qantas, S bár a gépei presztízs-okokból berepültek Londonba, de lényegesen kisebb számban, mint korábban. A London-Dubai-t lefedte az Emirates, a Dubai-Sydney-t pedig a Qantas. 

Most ezzel a Perth _ Londonnal a Qantas jól érezhetően az utasait erre a járatra szeretné tolni. Egyrészt, mert a gép miatt rendkívül gazdaságos, másrészt pedig, mert nem kell osztozni egy másik légitársasággal s abevételen. Olyannyira, hogy az ajánlat a következő: aki Londonból Perth-en keresztül megy Melbourne-be, ingyenes stopovert kap oda és vissza is Perth-ben. Nem rossz ajánlat, tudva, hogy a Perth - Melbourne és a Perth Sydney mennyibe kerül. 

A járaton egyébként 16 fő utaskísérő és négy pilóta teljesít szolgálatot. Arról nem találtam infót, hogy a 17 órás járat után hány nap pihenőidőt kapnak Londonban, pedig érdekes kérdés.