Barátom, Szüle Zsolt kapitány, sok légitársasággal repül. Amikor nem ő ül a cargo Boeing 747 bal ülésében, rendre valamelyik nagy légitársaság gépének a fedélzetén utazik valahová, ahol felveszi a munkát. Mindig szakértő szemmel figyeli a légitársaságok működését és mindig történik is vele valami. Segített már a fedélzeten rosszul lett beteg állapotának stabilizálásában, s még sorolhatnánk. Amikor aztán láttam a Facebook posztjai között, hogy az Airbus egyik legújabb gépének, a szélestörzsű, de regionális útvonalakra kifejlesztett Airbus A330 Regional első példányával repül a Saudia fedélzetén, írásra kértem. Megfigyelései különösen értékesek. Kellemes szórakozást! (A beszámolót Zsolt fotói illusztrálják.)

Amikor tegnap visszaindultam utasként Dammból Jeddahba, még nem is sejtettem azt, hogy egyfajta bemutató repülésnek leszek a részese. A crewcar-ban, a szállodából a repülőtérre menet mellettem ült a annak a járatnak a cabin főnöke, amivel éppen én utaztam vissza Jeddah-ba. Nos a pursertől megtudtam, hogy lecserélték a jó kis 787-t egy “szakadt” A330-ra. Az A330-ról azt kell tudni, hogy Saudiában nagy szeretettel használják belső, országon belüli, illetve közeli, regionális járatokra. Nagyon közkedvelt, amolyan munkaló. Meglepő egyébként, hogy sokszor találkozom 777-300-assal is belföldön akár 1-1 órás szakaszokra is. Valójában, az ilyen hosszútávra tervezett repülőgépek esetén, a rövid sűrű szakaszok nagyon elviszik az üzemelési költségeket. Ennek ellenére mégis szükség van rá. Az ilyen regionális igény szülte az A330 azon változatát, aminek az első üzemeltetője a Saudia Airlines, és amely első kereskedelmi útjának boldog részese lehettem. (Ezt akkor még nem is sejtettem)

A gépet rövid távú repülésekre tervezték, jelentős könnyítésekkel a törzsön, a beltérben de emellett megtartották annak a lehetőségét is, hogy a gépet igény szerint hosszabb utakra is bevethessék. Alaphelyzetben kisebb a gép maximális felszállósúlya, ami költéségcsökkentő a leszállások és átrepülések tekintetében, kevesebb üzemanyagot vesz fel és kisebb összsúly miatt kevesebbet fogyaszt. Nos a járatra jelentkezve mint “dead head crew” (így hívják a személyzetet akit pozicionálnak ) derült ki az, hogy tulajdonképpen a gép első kereskedelmi járatán fogok a utazni, ráadásul business osztályon.

A gépbe belépve, gyakorlott gépátvevőként megcsapott annak az “új illata”. Ez olyan amit az ember kizárólag csak új gépekben érez, egy kicsit olyan, mint amikor szalonautóba ülünk. Bőrülés, napfénytető, bézs kárpit �  A bejáratnál rögtön fát imitáló, wenge mintázatú padló fogad, ami része a meleg beige -barnás beltérnek. Színes, ezzel harmonizáló led világítás dominált ahogy beléptem a business kabinba. A gép 2-4-2 konfigurációban székezhető, de business osztályon csak 2-2-2 elrendezés található. Könnyen átrendezhető sűrűbb, teljes, turista konfigurációba. Erre utal egyébként az is, hogy a fej feletti kényelmi modul 4 lámpát és négy szellőzőt foglal magába, de csak két business ülés van alatta. A business osztály mögött van az első komoly változás a turista szekció. Eltűnt a középső konyha rész, csak két toalett található ott ahol korábban lányok sürögtek és készültek fel a kiszolgálásra. Ennek hatására a turista osztály olyan benyomást kelt, mint ha benéztünk volna a Népstadion lelátójára. Ameddig a szem ellát, csak beige bőrszékek láthatók. A légiutas-kísérők láthatón gladiátorként érzik magukat egy ekkora küzdőtéren, hisz az utazóközönség igen nehezen kezelhető erre felé. Külön nehézséget okoz számukra az is, hogy a konyhák között igen nagy a távolság, ami a kabinszerviz átgondolását tette szükségessé a cégnek.

Készítek pár fotót mielőtt megindul a lavina és megjelennek a beszálló utasok. Elhelyezem antiszociális méretű csomagjaimat a lecsökkentett méretű kalaptartóban és lehuppanok a business székembe. A székek olyan benyomást keltenek, mintha egy német autóba ültünk volna be, amit Helmut megtervezett, este hazament és másnap tévedésből a kocsi félkészen gyártásba ment. Számomra - a beige/ barna környezet ellenére- túl hideg benyomást kelt. Ugyan szeparált ülésszekciók vannak, de mégsem lehet igazán elválasztani az üléseket egymásól, mert a felhúzható válaszfal nincs benne. (Helmut hazament.) Sok mindent lehet csinálni az üléssel, de de mégsem annyit mint egy ugyanilyen típusú üléssel felszerelt Qatar A330-ason. Ennek ellenére el lehet rajta feküdni, szinte vízszintesre lehet alakítani -egy igazi transzformer a szék- de igazán jó kell tudni balettozni ahhoz, hogy a lábnál levő szűk lyukba - a lábfejünk lecsavarása nélkül - be tudjuk dugni a lábunkat. Félreértés ne essék, a komfort ettől még jó.
Mindeközben a lányok szorgosan járnak fel s alá, datolyát és -számomra. ihatatlan arab kávét kínálnak és készül a kabin a felszálláshoz. Csendben indult a gép, érezhető hogy új a szigetelés, puhák a zajok. Gurulás, új, szinte filmszerű animáció mutatja be a fedélzet biztonsági berendezéseit és az utat menekülés esetén. Elhangzik a szokásos utazó ima, amit minden felszállás előtt lejátszanak. Mohamed próféta kedves, mély dörmögő hangján kíván jó utat. Elhalkulnak a fények és kellemes narancsos árnyalatban ragyog a fülke felszállás közben. Érzeni hogy új a gép, a döccenések tompák jönnek vissza a berendezésekről a légkondi csendesebben duruzsol mint az agyonhajtott gépeken.  Felszállás után szorgosan nyomkodom nagyméretű fedélzeti szórakoztató elektronika képernyőjét, telefont idéző távkapcsolóját, hogy felfedezzem az új tartalmakat. Meglepetésemre, a gép ugyan nincs felszerelve kamerákkal ahol évezhetnénk a kilátást akár pilóta szemszögből, viszont van jó felbontású, goggle alapú térképe. A szórakoztató rendszert nézegetve meglepetten találok rá egy Budapestet bemutató kisfilmre. A film amellett, hogy tíz percben megmutatja fővárosunk szépségeit, vonatra invitál minket és elvisz Krakkóba Pozsonyon keresztül. A rendezőnek vonaton is sikerült megmutatni a szépségeket és a magyar valóságot.

Megy az idő, közben lepihen a nap Nyugaton, A szendergésemet egy légiutas-kísérő szava töri meg, miközben egy eldugott kapcsolóval függőlegesben helyezi a széket és ezzel együtt a testemet. Pár perc múlva halkan odasimulunk a KingAbdullaz repülőtér befonójához és véget ér számomra a már-már rutinszerű belföldi utazás. A repülő szép, új, illatos, de szeretném megnézni 1 hónap múlva, miután befejeződik a HAJJ, a zarándoklat és már nem a törülközőbe csavart strandpapucsos zarándokok fogják kitenni az utasok nagy részét.