Sorozatot indítok európai átszállóhelyek témájában, hiszen minden hosszú távú utazás alfája és omegája, hogy hol szállsz át a longhaul járatra. Minekutána nekünk már nincs nemzeti légitársaságunk, számunkra az európai hub és a légitársaság az esetek döntő többségében együtt jár. Vannak persze kivételek is, de végső soron ha Párizs, akkor Air France, ha Amszterdam, akkor KLM, München és Frankfurt Lufthansa, London pedig British Airways járatot jelent.
Van-e ingyen wifi? Milyen a biztonsági átvilágítás? Hogyan menedzselik a nagy tömeget? Milyen gyorsan lehet elérni a csatlakozó járatot? Milyenek a büfék? Milyen ülő- és fekvő alkalmatosságok vannak? Milyenek boltok, éttermek, bárok?
Ezek a legfontosabb szempontok, alapvetően meghatározzák az utazást, valamint, a business osztályú utasok és az elit státuszú törzsutasok számára nyilván számít az is, hogy milyen várók állnak rendelkezésükre.
És a legfontosabb: milyen minimális átszállással ad ki a légitársaság jegyet az adott reptéren és ez mondjuk némi késés esetén teljesíthető-e. Elég sokat kell repülni ahhoz, hogy ezt tapasztalatból tudja az ember, de mostantól az én tapasztalatom a tiétek is, én pedig örömmel veszem, hogy nektek milyen kalandjaitok voltak itt és ott.
Legutóbb Párizsban jártam, az Air France invitált egy úgynevezett kulisszatúrára. Tehát ezúttal nem utaztam Párizson túlra, de egy csomó mindent láttam a a párizsi Charles De Gaulle repülőtérből, amit korábban utasként nem. Annál is inkább, hogy utoljára két évvel ezelőtt repültem Párizson keresztül, azóta pedig rengeteget változott a reptér. Egy óra. A kettes terminálon belül, ha ennyi idő van két gép között, megoldható az átszállás. Enni és shoppingolni ilyen átszállás esetén nem nagyon van lehetőség, de a csatlakozás elérése garantált. S ha a bejövő járat késik, akkor van asszisztencia, méghozzá hatékony. Minden nap hatalmas csapat foglalkozik az ilyen utasokkal.
A a párizsi Charles De Gaulle repülőtérről még mindig sokan azt hiszik, hogy franciásan bonyolult és franciásan kaotikus, de előre elárulhatom: hatalmas fejlődésen ment keresztül, mind a létesítmények, mind pedig az utasok tájékoztatása és útbaigazítása terén. Mára a párizsi Charles De Gaulle repülőtér egy könnyen bevehető, komfortos átszállóközpont lett. Ami nem kis szó, ismerve a korábbi állapotokat. Én az elmúlt tizenöt évben néhány hónapot biztosan öregedtem itt. Emlékszem, 2005-ben egy átszállásomra Boston felé. Csak tíz percet késett a gép Budapestről, de úgy kellett rohanni, mintha az életünkért futottunk volna, mígnem elértünk ahhoz a jumbóhoz, amelyik pont a pestről érkezett Airbus mellett parkolt. Volt olyan átszállás is, amikor nem sikerült feltalálnom magam, így kétszer is volt útközben biztonsági ellenőrzés, pedig csak az utastájékoztató táblákat követtem, nem a saját rutinjaimat. És egy Párizs-Lisszabon járatról nem is beszélek, amikor 35 percet töltöttem az érkező gép kapuja és az induló gép között direkt nekünk küldött buszon, amit a késés miatt küldött tízfős csoportunkért a légitársaság, csak éppen a sofőr nem találta az állóhelyet, ahonnan a Lisszabonba induló gép parkolt. De tapasztalataim szerint ennek vége! Ők ott helyben csak stress less hub-nak nevezik az átszervezett repteret... Ami persze milliárd eurós befektetés és több évnyi építkezés eredménye.
A CDG-n évente 61 millió utas fordul meg, ennek mintegy hatvan százaléka átszálló, ráfért tehát a repülőtérre egy hatékony újratervezés. Mivel az Air France a SkyTeam légiszövetség egyik vezető légitársasága, ez amolyan SkyTeam hub is, amelyik más, ehhez a tömörüléshez tartozó fuvarozók között is biztosítja az átszállást. Ha minden opciót beleszámítunk, hetente 25000 két órán belüli átszállási lehetőséget kínál európai és hosszú távú járatok között. (Ez a Heathrow-n csak hétezer kombináció.) Hatalmas logisztika az egész reptér, hiszen a teljes forgalom hetven százaléka 14.00 óra előtt bonyolódik, olyannyira, hogy a longhaul járatok kiszolgálására épített M concourse például délután kettőkor be is zár és másnap reggel nyit ki legközelebb.
Az Air France járatai Schengenen belülre a 2F és G terminálról – a G ezen belül is a Cityjet és a Hop által üzemeltett járatok otthona - indulnak és oda is érkeznek, ezzel szemben található a 2E, amelyet K, L, és M mólók alkotnak, ma már ezeket mindenki termináloknak hívja, s ennek nincs különös jelentősége. Annak viszont igen, hogy kétpercenként járó automata vonatokkal vannak összekötve. Így jutunk el igen hamar a 2E biztonsági ellenőrzéséhez, utunk lényegében a terminál földszintje alatt vezet, legyen szó a vonatról vagy gyalogos elérésről. A securitynél KÜLÖN SÁV VAN AZ EGY ÓRÁN BELÜLI CSATLAKOZÓ JÁRATRA TARTÓKNAK! Ez nagyon fontos, ha sietsz, csak lobogtasd a beszállókártyád, s állj az extra sorba. E sor végén több biztonsági átvilágító pont is van, tehát nem kell félned attól, hogy a gyors sor lassabb lesz, mint a normál, nagyon jól meg van szervezve, hogy tényleg átjuss időben. HA pedig nagyon kell sietni, akkor jön az ősi törvény, a határozott tolakodás. Ez nagyon komoly könnyebbség, sok stresszt és izzadást vesz le az emberről. - A boarding minden hosszú járat esetén húsz perccel az indulás előtt fejeződik be, ekkor zárják a kapukat. Azért ennyi idővel a pushback előtt, mert ha előfordul, hogy valakinek a csomagja felkerül a gépre, aki végül nem szállt be, ennyi idő kell ahhoz, hogy leszedjék a csomagját. Óriási élmény egymás mellett látni a hatalmas szuperjumbókat.
A CDG 2E komoly terminál. Szöulon és Amszterdamon kívül itt található még terminál múzeum, nem túl nagy, de a művészetek fővárosában fontos.
Kényelmes és sok szék van a központi hallban, a boltok és a büfék mellett, valamint a kapuknál. Külön felhívnám a figyelmet a seafood-vodka bárra, ahol kaviár és osztriga széles választéka várja az utasokat. A hölgyek figyelmébe az itteni macaron shop-ot ajánlom melegen: nem olcsó, de érdemes pár darabot a gépre vinni.
Az M épület szolgálja ki például az amerikai járatokat, melyeket a magyarok a hajnali AF géppel érhetnek el. Összesen 2200 négyzetméter duty free és 3500 négyzetméter lounge található is, utóbbiról szólnék bővebben, annál is inkább, mert viszonylag új létesítmény, 13 millió euróba, mintegy négymilliárd forintba kerül. Mint minden lounge-ba, ide is a business, a first és az elite törzsutasok léphetnek be, ez utóbbi praktikusan az arany- és platinakártyásokat, valamint a kísérőiket jelenti. 
Nagyon nagy, és autentikus francia design köszön vissza. Van zuhanyzó, aminek a fontosságáról nem érdemes külön beszélnem, igaz, nekünk magyar utasoknak ez akkor igazán jó, ha egy esti járattal megyünk Ázsiába. De mondjuk egy Dubai-ból jövő utasnak, aki tovább utazik New York-ba, már nem elhanyagolható, hogy fel tud frissülni az átszállásra fenntartott időben. Ételek és italok jók és guszták, természetesen a szép borok és a kiváló champagne-k folyamatosan rendelkezésre állnak.
A Clarins kozmetikai céggel együttműködve állandó stúdió működik itt, a makeup 15 perc, ezután öt percet vesz igénybe, míg a személyzet felkészül a következő vendég fogadására. Hatékony. Akárcsak a boarding: a nagy gépekbe három utashídon keresztül zajlik a beszállítás. Onnantól pedig már nem a reptéri dolgozókon, hanem a repülő személyzetén múlik a kellemes utazási élmény.
