Akik gyakran ülnek fel hosszú távú járatokra, tudják, hogy miféle kiváltság prémium kabinban utazni. Sőt, nem csupán kiváltság, mondhatni, Isten áldása, különösen, ha az ember dolgozni megy. Egy pár centivel nagyobb hely, egy kényelmesebb és egy még inkább dönthető ülés, valamint egy olyan kabin, amelyben kevesebbet mozognak az emberek ezért csend van, nagyon sokat ér, különösen, ha az ember éjszaka repül, és másnap dolgoznia kell. Most egy korábbi repülési élményemet elevenítem fel, Pekingbe utaztam méghozzá nem túl nagy felárért meg tudtam venni a premium economy osztályt, amit a Turkish Airlines comfort class-ként reklámoz. Pár száz eurót rá kell tenni a jegyre az economyhoz képest, de megéri, mert igazán színvonalas szolgáltatás. S akkor, amikor elindultam, még nem tudtam, hogy hazafelé még előrébb ülhetek egy szerencsés upgrade-nek köszönhetően.
Ha az ember Ázsiába repül, mindkét irányban éjszaka ül a repülőn, a legtöbb légitársaság járatai az éj kezdetén, vagy kellős közepén indulnak ezért bizony jól jön a kényelem, amivel együtt jár az alvás kiváltsága is. Tartozom egy vallomással: imádok a törökökkel repülni Ázsiába. Este nyolckor indul a gép Isztambulba, ahol a reptér első látásra kaotikusnak tűnik, de a legnagyobb hátránya, hogy nincs ingyen wifi. (Ez viszont tényleg komoly hátrány.) Másfél-két óránál többet nem kell várni az ázsiai járatok indulására, így 15 óra alatt fixen bárhová oda lehet érni keleten úgy, hogy az ember aznap még dolgozott. Pont ezért választottama Comfort Class-t, hiszen Pekingig legalább kipihenhettem magam. Legalábbis ez volt a várakozásom, s lelövöm a poént, maximálisan teljesült is, némi gasztró-élménnyel fűszerezve. Sajnos ez az osztály csak a Boeing 777-300-as gépeiken elérhető, a legtöbb délkelet-ázsiai városba pedig A330-asokkal és A340-esekkel járnak, amin nincs. Épp ezért, ha jól tudom, meg is fogják szüntetni, hogy egységes termékskálát kínálhassanak. Pedig ez a legszínvonalasabb premium economy, amin életemben ültem. Hatalmas fotel, kényelmes, jól dönthető, 2-3-2 az elrendezés, tehát nem zsúfolt. Körülbelül ilyen. Jó nagy lábtérrel, terpeszkedési lehetőséggel. Alkalmas arra, hogy a kellemes vacsora után az ember aludjon 4-5 órát. Én nagyon rossz alvó vagyok a gépen, de ha van privát terem, s kicsit jobban dönthető az ülés, azért pár óra megy. Ezen a járaton a cirka tíz óra azzal telt, hogy vacsi után neteztem egy kicsit (sajnos Peking felé a hatóságok korlátozásai miatt elég hamar lekapcsolják), majd aludtam.
Ehhez hozzá járult a 19,5 inch széles (majd 50 cm) szék, amely 46 centiméterre van a másiktól, ami 116 centimétert jelent, s komoly dönthetőséget is nyújt. Irtó kényelmes. Minden széknél van saját LED-es olvasólámpa 10,6 inches képernyő és hatalmas táálca. Adnak remek előételt, alkoholmentes üdvözlőitalt és többféle étel közül lehet választani, amelyek igen finomak. Előételnek volt szőlőlevélbe tekert rizs, pár mogyoró, pezsgő, borok, majd jött a főétel. Isteni csevap-szerű bárányhusi padlizsánnal, csirke tipikus török köretekkel, elképesztően finom sajtok, s jó italok. Miután megettem, ittam pár francia bort, és ránéztem a flight mapre és alukáltam. Ehhez jól jött az alap amenity kit, amiben volt fogkrém, fogkefe, füldugó, szemfedő és testápoló. Pihenten érkeztem Pekingbe. A hazaútról egy következő posztban számolok be.
Aki nem aludna, annak van konnektor, hogy a laptopján dolgozhasson, van USB port, és úticéltól függően internet-csatlakozás.