Meghalt valaki a fedélzeten? Mit várnál el egy légitársaságtól ilyen esetben, s vajon vennél-e jegyet újra erre a légitársaságra, miután kilenc órát utaztál egy légtérben egy élettelen testtel? Egyáltalán nem a fikció szülte kérdések... Bizarr, ám nem egyedi eset történt a augusztus 29.-én a Jetstar Asia (az ausztrál Qantas leányvállalata) által üzemeltetett (3K 401) Szingapúr (SIN) - Auckland (AKL) járaton. Egy férfi másfél órával a felszállás után életét vesztette, a repülő azonban folytatta útját Új-Zélandig, a holttestet pedig a személyzet pihenőhelyén tárolták az út alatt, elfüggönyözve.
Meghalt valaki a fedélzeten? Mit várnál el egy légitársaságtól ilyen esetben, s vajon vennél-e jegyet újra erre a légitársaságra, miután kilenc órát utaztál egy légtérben egy élettelen testtel? Egyáltalán nem a fikció szülte kérdések... Bizarr, ám nem egyedi eset történt a augusztus 29.-én a Jetstar Asia (az ausztrál Qantas leányvállalata) által üzemeltetett (3K 401) Szingapúr (SIN) - Auckland (AKL) járaton. Egy férfi másfél órával a felszállás után életét vesztette, a repülő azonban folytatta útját Új-Zélandig, a holttestet pedig a személyzet pihenőhelyén tárolták az út alatt, elfüggönyözve.
Na, európai mércével már ez is meglehetősen véleményes eljárásnak számít, kivált, ha tudjuk, hogy a járatot egy Airbus A330-200 géppel üzemeltették, melyen a crew rest area az utolsó három sor kettes széket jelenti, ahová ügyesen fel lehet szerelni a függönyt, a mellette lévő középső ülésblokkon pedig utasok ülnek. Ez pedig azt jelenti, hogy több, mint egy tucat utas a holttesttel azonos légtérben, mindössze egy-két méterre, egy függönnyel elválasztva volt kénytelen megtenni a SIN-AKL utat.
Vannak előzmények is: a járaton evés közben lett rosszul a harmincegy éves férfi, haláltusájának kezdeti szakaszán a barátnője sem ismerte fel a helyzetet, mint mondta, előbb azt hitte, hogy a barátja azért rázkódik, mert nevet a vetített filmen. Csak amikor a szemein és a lila ajkán is látszott a baj, akkor értesítette a személyzetet, akik találtak egy orvost a fedélzeten. A doktor elsősegélyként szívmasszázst alkalmazott tíz percen keresztül két ülésblokk közti folyosón, ám sajnos kénytelen volt megállapítani a halál beálltát - ez pedig igencsak sokkolta az utasokat, annál is inkább, mert az eset nem sokkal a felszállást követően, épp a szervíz kellős közepén zajlott, s volt utas, akinek csak ezt követően tudták kiosztani az ételt - már amennyiben ennek még volt értelme.
A személyzet úgy döntött, hogy a pihenőhelyén helyezi el a testet, melyet letakartak és elfüggönyöztek, a barátnő pedig mindvégig az elhunyt mellett utazott. Az első feltevések szerint a férfi az ételtől fulladt meg, ám később kiderült, hogy hatéves korában szívműtéten esett át egy veleszületett rendellenesség miatt, így ez is okozhatta történteket. A hivatalos vizsgálat jelenleg is tart.
A Jetstar Asia felvette a kapcsolatot azon utasokkal, akik a halott közvetlen közelében töltötték el a hátralévő majd kilenc órát Új-Zélandig, nekik száz ausztrál dolláros kompenzációt ajánlottak fel - sajnos igen pikáns módon utazási voucherben...
Az eset elgondolkodtató, komoly kegyeleti kérdéseket vet fel, messze nem egyedi: a világon többször is előfordult már, hogy egy repülő annak ellenére fejezte be az útját, hogy meghalt valaki. Egy New York - Haiti és egy Los Angeles - Chicago járaton is előfordult, hogy a holttesttel együtt szálltak le. A Continental egy járatán pedig az is megesett, hogy a kapitány szívrohamot kapott egy long-haul gépen, de a két elsőtiszt biztonságosan befejezte a repülést. Európai légitársaságnál is előfordult ilyen sajnálatos eset. A holttesteket többnyire az első osztályú kabinban helyezték el.
De milyen kérdések mellett mérlegel a légitársaság személyzete? Jelen esetben másfél órával voltak felszállás után, tehát épp visszafordulhattak volna Szingapúrba, ahol még valamennyit biztosan várniuk kellett volna, mire ürül az üzemanyagtank, tehát mondjuk három óra múlva leszállhattak volna. Nyilván az is felmerül, milyen állampolgár az elhunyt, hiszen ha pont abban az országban él, ahová a gép tart, akkor a gyászolóknak sokkal egyszerűbb helyzet, mintsem utólag gondoskodni a test hazaszállításáról.
Nyilván ezért nem merült fel egy indonéziai közbenső leszállás sem. Akármilyen furcsa, a kapitánynak azt is mérlegelnie kell, hogy a gépen utazóknak milyen hátrányt okoz az esetleges útmegszakítás. Ha a beteg ugyanis életveszélyben van, első az élete, tehát minden körülmények között leszáll a gép, hogy orvosi segítséget nyújthassanak. Ha azonban a fedélzeten megállapították a halál beálltát, sajnos már nem az emberélet megmentése az elsődleges szempont.
