Sydney és London, valamint Sydney és New York között indít új ultra hosszú járatokat a Qantas ausztrál légitársaság, amellyel várhatóan a prémium repülés sztenderdjeit is frissítik. A közel húsz órás járatok indítása egy hatalmas kísérlet, mert operációs és üzleti szempontból is szinte mindenben különbözik ezek napi szintű és mennyiségi üzemeltetése, mint a hagyományos long haul járatoké. Nem utolsó sorban, a Qantas véglegesen letette a garast az Airbus mellett.

Három év múlva masszív mennyiségben menetrend szerinti üzemeléssel lesznek 20 órás járatok a Qantas menetrendjében, közvetlen, leszállás nélküli járatokkal kötve össze a világ olyan távoli pontjait, mint a fentiek, amelyek között még soha nem közlekedett repülőgép leszállás nélkül.

A Project Sunrise vállalkozás azzal indult, hogy néhány éve elindult egy közvetlen járat Perth és London között, amelyik cirka 17-18 óra volt, idén pedig Perth és Róma között indult közvetlen összeköttetés. De a Sydney-London valamint a Sydney-New York egészen más műfaj.

Az ultrahosszú járatokhoz Qantas 12 darab A350-1000-est rendelt, míg a Perth-London-és a Perth Róma Dreamlinerekkel repül. Ide kapcsolódó döntés az is, hogy a Qantas a rövid távú flottáját az Airbus új generációs megnövelt hatótávolságú A321XLR-rel egészíti ki, ezekből 20-at rendelt, és ugyanennyi érkezik az A220-300-ból is, kiváltandó a régebbi Boeing 717 és 737 gépeket. A nagy hatótávolságú A321-eseket nem 240 utasra székezik, mint a fapadok, hanem csak 200 fősre, így akár Szingapúrt is elérhetik ezekkel a vasakkal. 

Na de visszatérve az ultra hosszú járatokra, mondhatnánk, hogy csak 3-4 óra a különbség, de az óriási különbség. Az Airbus például kifejezetten erre a projektre tervezte át az A350-1000-es gépét, és komoly versenyben voltak a Boeinggel, amely a B777-8 modellt ajánlotta az ausztráloknak, és ez a verseny most dőlt el azzal, hogy a Qantas aláírta a kötelező érvényű megrendelést. A húsz órás járat azt jelenti, hogy egy Sydney-London útvonalon négy órát spórolnak az utasnak, néhány tucat tonna kerozin elégetését a földnek, de kihívást is jelent a pilóták és az utaskísérők beosztásában és a rotációjukban. 

A húsz órás útra tervezett repülők lényegesen kisebb kapacitással repülnek, mint a 12-16 órásra beállított azonos típusok. A Qantas Airbus A350-1000-esei összesen 328 utas szállítanak  négy osztályon, a repülőgépek fedélzetét speciálisan a hosszútávú repülésekre tervezték, amelyet korábban három próbajáraton is kutatók és szakértők bevonásával tesztelt a Qantas.

A fedélzeten egy speciális “Wellbeing Zóna” is foglalja a helyet, ahol az utasok mozoghatnak, beszélgethetnek, hogy valahogy megtörjék a repülés monotonitását.

Ez ugyanis kulcskérdés. Saját példámból tudom, miután 2016-ban lerepültem a Perth-Londont, hogy a monotonitás már nagyon erős drive ilyenkor. Meglepő módon egyébként ezekre a járatokra azzal számol a Qantas, hogy a gépekre több prémium utas vált majd jegyet, mint ahányan a turistán utaznak majd.  

• A First-ön “luxus-lakosztályok” lesznek, ezekben fotel és ágy, valamint "éjjeli szekrény is lesz
• A business - a Qantas az egyik business bajnok, szerintem - erős személyes teret biztosító “Business suite”  lesz
• a Prémium Economy és Economy osztályokon is a szokásosnál nagyobb hely áll az utasok rendelkezésére 

Nagyon fontos, hogy az új generációs gépek károsanyag-kibocsátást optimalizálták, de a Project Sunrise-járatok szén-dioxid kibocsátását teljes mértékben kompenzálja majd a Qantas.