Csütörtök este alkalmam volt betérni a Mastercard váróba, ami nem nagy privilégium, több százezer Erste WizzAir kártya tulajdonos mellett használható minden Magyarországon kibocsátott arany Mastercard kártyával, valamint a külföldi Platinum MC kártyákkal. Az élmény, lesújtó és egyben érdekes is volt, mondom a szösszeneteket.

Öt töltött tíz percem alatt legalább egy tucat külföldit küldtek el a váró recepciójáról, mondván, csak a Platinum kártyákkal lehet ingyen bemenni, s néhány már külföldön élő magyar is így járt, akinek arany színű kártyája volt, de külföldi banktól. Nekik elmondták, hogy ötezer forintért lehet bemenni a váróba.

Közöttük egy anyuka volt, aki bement és megnézte a kajakínálatot, mielőtt fizetett volna. Aztán nem fizetett, mondta a férjének, hogy inkább a Leroy-ban költik el azt az ötezer forintot.

A tapasztalatok alapján magam is csak ezt javasoltam volna nekik. 

Na de mit tud az a váró, ahová csak Platina kártyával engedik be a külföldieket? Milyen ez a váró? Hát olyan, amilyenben egy platinakártya-tulajdonosnak esze ágában sincs hosszabb időt eltölteni.

Furcsán szegmentál a Mastercard egyébként ezzel a szabályzattal, hiszen a külföldi platina-ügyfelek között és azok között a magyarok között, akik Wizz kártyájukkal a zsebükben diszkont légitársaságokon repülnek, nagyon komoly preferencia-különbség van. (Ezzel nem minősítettem senkit, egyszerűen tény, hogy más igényekkel rendelkezik ez a két ügyfélkör.)

Nos: a recepción két hölgy várta a és küldte el a vendégeket, a látvány a következőképp nézett ki. Szék karfájára odavetett bőrdzseki, nemhogy egyenruhájuk nem volt, de öltözetük sem volt egy kicsit sem egységes, úgy voltak felöltözve, mintha a műszak után még valamelyik plázában lenne jelenésük. Az egyik hölgyön szolíd smink, a másikon rendkívül markáns, hatalmas műszempillák, felfújt száj, szőkített haj. Bármelyik plázában feltűnő jelenség lett volna. (Fotót a személyiségi jogaikra tekintettel nem készítettem.)

Ételkínálat: hideg fasírt pálcikára szúrva, mexikói tekercsnek mondott, beazonosíthatatlan beltartalmú élelmiszer, francia saláta, lében úszó zöldség, mint saláta, valamint ischler és linzer mini verzióban. A múltban már mindet volt alkalmam megkóstolni, ez tényleg nem ér ötezret.

Szesz- és italkínálat teljesen ok. Kivéve, hogy a Coca-Cola termékeket kétliteres pille palackból töltheted magadnak. Eltekintve attól az apróságtól, hogy láttam már embert beleinni, mielőtt a poharába töltött volna magának, felmerül a kérdés: ez a kiszerelés alkalmas-e arra, hogy azt az élvezeti értéket nyújtsa, amit a Coca-Colánál kitaláltak? HA ugyanis a palack vége jut neked, abban szén-dioxid például már nemigen lesz.

Segítek az üzemeltetőnek: a Cola nem véletlenül találta ki a dobozos kiszerelést és nem urizálásból tartják pont ezt a kiszerelést a várók hűtőiben minden civilizált helyen. Hanem mert így tudják biztosítani azt az élvezeti értéket, amit tud az üdítő. De ha a dobozos kóla akár kétszer annyiba is került havi szinten, mint a pille palackos, akkor ajánlanám a kólaautomata beszerzését, az sokkal jobban megtérül hosszú távon. 

Gyümölcslevelek literes dobozból szervírozhatók, a jég frissen volt kitéve, a sör pedig frissen volt betéve a hűtőbe, több férfi utastársam fanyarú arccal konstatálta, hogy meleg sör jutott neki a hűtőből. Azt még túlélem, hogy a tömények nyitott kupakkal párolognak, nem dráma. A váró padlója koszos volt, mintha órák óta nem járt volna arra takarító, némi keksz volt a földön az asztal alatt, szóval, hagyott némi kívánni valót maga után. Annak ellenére, hogy a váró félházon üzemelt egy órával a zárás előtt.

Ja, nyitvatartás! 19.30-ig van nyitva a váró, tehát az esti gépek előtt tudod használni, sajnos elég barátságtalan a reggeli nyitás. 5.30-kor nyit, ami azt jelenti, hogy a reggel hatos WizzAir járatoknál nem játszik, hiszen 5.30-kor már a karámban kell lenned. Ha mondjuk ötkor nyitna, akkor az a sok WizzAir hitelkártya tulajdonos WizzAir utas talán egy kávére jó lenne.

Összességében ez a Mastercard-váró koncepció nem rossz ötlet. Nem utolsó sorban, nem is rossz pénzkereset. De azért a minőségre illene jobban odafigyelni. Nem kell rákfarkakat kitenni kilóra, még csak bécsi szeletet sem gondolok szervírozni, de az ehetetlen tortilla tekercs és a műmajonézben hűtés nélkül fénylő franciasaláta, és a hideg fasírt ideje lejárt. A tisztaság és a takarítás, nemkülönben a személyzet megjelenése pedig nem úri hóbort, hanem elvárható minimum, még akkor is, ha nehéz munkaerőt találni és egy munkaszüneti nap estélyén amúgy is minimal staff-fal vagy kénytelen üzemeltetni várót.