A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.
Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) sa légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához? Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)
Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak - amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.
Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizetheti is a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra.
Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát? Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.
Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.
A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.
Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) sa légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához? Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)
Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak - amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.
Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizetheti is a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra.
Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát? Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.
Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.
A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.
Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) a légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához?
Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak - amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó. Ide kívánkozik, hogy a reptérnek talán azon kellene oly keményen dolgoznia, mint a Fast Track-en, hogy az útlevél-ellenőrzésnél is legyen priority sor, hogy igazán minőségi szolgáltatásokról beszélhessünk! Pl. így:
Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizethetné is éppen a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra. Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát?
Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.
Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.
