Túltöltött srác a szomszédom – és nagyon barátkozna

2018. november 02. 11:27 - frequentflyer

avagy mi történik, ha egy részeg utas "szórakoztatja" utastársait

 Ha egy sorral előrébb vagy hátrébb ülsz, visítva röhögsz. Vagy csak diszkréten kacsintasz össze a többi utassal, hogy a srácnak talán túl jól is sikerült a felkészülés az utazásra, ám ebben a mosolyban benne van egy virtuális izzadságtörlés a homlokról is, hogy: JAjj, de jó, hogy ezt a tagot nem mellém sorsolta a WizzAir ültető-mechanizmusa.
wizz-air-avion.jpg

Hagyjuk most azt az örök dilemmát, miért válik lassan néphagyománnyá jól berúgni a repülőtéren, de legalábbis rendesen piálni. Ha tetszik, ha nem, így van, sokan, ha utaznak és nem melózni mennek, úgy vedelnek repülés előtt, mintha otthon is teljesen sztenderd dolognak számítana robotpilótára inni magunkat ebéd előtt. Vagy már este nyolckor. Kinek a repülés előtti feszkó-oldás a motivációja, kinek az utazáshoz tartozó jókedv biztosítása, kinek a kulturális hagyományok ápolása, hiszen az európai ember legszentebb hagyományai közé tartozik az alkoholfogyasztása.

Minek álszentkedni, ha repülővel megyek szabira, nálam is a gintonic megy, aztán pezsgő, annak ellenére, hogy a városban, vendégségben vagy otthon SOHA nem iszom együtt ezt a kettőt, de a repülőtéren biztos van valami a levegőben, mert ott kötelező. Biztos ettől a párostól bontakozik ki a nemlétező humorérzékem, teljesedik ki a hírből sem ismert férfiúi vonzerőm, és nyilván ettől vagyok jobb beszélgetőpartner. Most belegondolva, atyaisten, hány utastársam repülőútját tehettem magam is pokollá pusztán azzal, hogy végig kellett hallgatnia humorbonbonjaimat, amit az éppen aktuális utastársaimnak lőttem.

A tegnapi milánói járaton persze tiszta voltam, részben mert landolás után várt rám egy bérautó meg egy ötven perces vezetés, részben pedig, mert előző este elég vörösbort kóstoltam az olasz és a francia szortimentből ahhoz, hogy eszembe se jusson az alkohol.

Na így ért az a Józsi-élmény, ami egészen frenetikus szórakozássá vált a beszállítást követő egy órában. Józsi mögöttem, pontosan másodiknak szállt fel a repülőre, kinyomtatott beszállókártyáját hevesen lobogtatva a – Na hali! Ez hol van? – felkiáltással üdvözölte a WizzAir utaskísérő hölgyeit, akik elvezették a 3B ülésre. De Józsinak olyan jól sikerült a repülőút előtti alapozás, hogy mire a székhez értek, elfelejtette, melyik a helye, és az ülés számát láthatóan nem találta a beszállókártyán. – 3B – mondom neki.

  • Köszi, király vagy! Honnan tudod? – kérdezi. Hallottam az előbb, amikor a stewi mondta Neked – oldom a meglepetést, de Józsi biztos, ami biztos, előveszi a papírt és bizonygatja egy darabig, hogy ezen nincs rajta, az adat. Megmutattam neki, hogy legközelebb már tudja, de félő, hogy a szesz feloldotta ezt a jelenetet az emlékezetében. 

Józsi szomszédainak egy spanyol lányt sorsolt a sors az ablak mellett és egy indai úriembert a folyosón. Ezt nem kinézet alapján mondtam, a begyakorolt Where are you from? Kérdésre adta az úr, s az is csakhamar kiderült, hogy dél-indiából származik. Józsi azonnal gyermeki örömöt érzett, s megkérdezte, van-e ott bonsai mini tree. Ez a bonszáj-ügy beütött neki, mert az  udvarias And You? Visszakérdezésre a Yes, I am bonsai válasz hangzott el. A kimaxolt szókincs után a spanyol lány következett a következő párbeszéddel:

 

-Where are you from?

- Spain.

– Really? Span for what?

Azt nem tudom, hogy mutogatta el, hogy a városra kíváncsi, de valahogy elhangzott a Bilbao, majd legnagyobb meglepetésemre:

What is Bilbao? Malaga?

Józsi tíz-tizenöt másodperc szünetet követően ismét felszívta magát és az indiai úrhoz fordult a Where are you from? Kérdéssel. Ő nem vette fel ezt a kis intermezzót, talán annak is köszönhetően, hogy már átszellemült Józsi piaszagától, ami elárasztotta az első sorokat. A mellettem ülő hölgy meg is jegyezte, hogy alighanem a repülőjegy többszörösét itta el a reptéri büfében ez a barátságos részeg, aki a felszállás közben elképesztő lelkesen biztatta az ablaknál ülő spanyol lányt, miszerint:

- Aw, beautiful, make a photo! No, video! This is my place! – utalhatott arra, hogy emelkedés közben beazonosította a kerületet, ahol él.

Majd hirtelen témaváltás:

- Do you like marriage?

SZÜNET

- You like here? 
- Yes, Budapest has beautiful museums.
- No museum no! Museum boring! I like bonsai mini tree!!! 

Amikor már tényleg röhögtem, a két mögöttem ülő utastársamnak érkezett a megváltó szeszkóma, a túlnyomástól és a száraz levegőtől Józsi álomra szenderült, és az út cirka másfél órájában talán józanodott valamennyit. A repülőről magától talált le, de az arcán kevéssé látszott, hogy tudja hol van. A csomagszalagnál mindenesetre, mint feltámadott főnixmadár, tolta a poénokat az útitársainak, akik ugye azért nem mellette ültek a repülőn, mert a WizzAir és a Ryanair direkt szétültet, ha nem fizetsz az ülőhelyért. És ha az utolsók egyikeként csekkolsz online, a rendszer simán kiosztja neked ingyen az egyébként fizetős első sorokat, hát így kapták a külföldiek Józsit, ügyeletes mókamesternek.

 

 Nekem nagy szerencsém volt, a rendszer mellém is sorsolhatta volna Józsit, és akkor neki nem kellett volna az angollal bajlódnia, nekem viszont igen Józsi amnéziájával, mert bármit kérdezett, két perc múlva elfelejtettem volna. Talán hagytam volna beszélni, de szívem mélyén tudom: józanul baromi nehezen viseltem volna. Remélem Józsi csak kicsit másnapos most, ha olvassa, üzenem neki, hogy ne igyon sok grappát, ma inkább vizet, amúgy meg legközelebb igyon egy pohárkával kevesebbet! Buon Giorno, have a nice flight!

komment
Címkék: utas

A bejegyzés trackback címe:

https://egekura.blog.hu/api/trackback/id/tr4714339685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.