American Airlines Budapest - Philadelphia

2018. június 04. 10:21 - frequentflyer

economy, main cabin extra

A másik nagyon izgalmas újítása a budapesti reptérnek, hogy a nyári szezonban az American Airlines közvetlen járatot indít Philadelphiába. A járatindítás után egy héttel utaztam vele, csak oda, mert hazafelé Chicago-ból jöttem a British Airways A380-asán, de arról majd később. A jegyet saját magam vettem, kedvezmények nélkül, a British online oldalán, vagyis BA járatszámmal, de ez a teszt szempontjából mindegy is. 

BUD, reptér

Dél előtt nem sokkal indult a járat, amelynek check-in-jéről nem tudok mit mondani, lévén, nem sokkal 11 előtt értem ki a reptérre, az American mobil appjával becsekkoltam, feladott csomagom nem volt, így egyenesen a váróba, majd a kapuhoz mentem. Kicsit korábban mentem le a kapuhoz, mint ahogy a boardingot bemondták, mert aki nem csekkolt a pesti pultoknál, azokat a kapunál kérdezi ki a biztonsági ember arról, hogy egyedül pakolta-e a csomagját, mi célból utazik, stb. Ez így is volt, a kérdező rendkívül barátságos és kulturált volt. A 2B terminálon a Celebi Lounge-ot használhatják a törzsutasok,  A beszállítás időben és gördülékenyen zajlott, az American sok más légitársasághoz hasonlóan zónákra osztja a beszállítást, én köszönhetően a British Airways ezüst / OneWorld Sapphire kártyámnak, a mozgáskorlátozottak és a kisgyermekesek után rögtön indulhattam a fedélzetre, együtt a business utasokkal. Ennek az az előnye, hogy még szinte üres a fedélzet, biztosan van hely a csomagtárolókban és kényelmesebben helyezkedhet el az ember úgy, hogy nem áll mögötte sorban több, mint száz ember.img_1293.JPG

A 13A ülésen ültem, ami az American „main cabin extra” – MCE egyik ülése volt. Ez a turista osztály legelejét jelenti, a székek normál economy székek, csak a lábtér nagyobb, illetve a felső csomagtartók fenn vannak tartva az MCE utasoknak. Az MCE a Boeing 767-300-as gépen egy két soros különálló kabinrész a konyha előtt. MCE üléseknek számít ezen kívül a vészkijárati sor. Ha valaki itt szeretne ülni, 125 dollárt kell érte fizetnie irányonként, feltéve, hogy van ott hely. Hiszen az AA saját és Oneworld törzsutasai ingyen ülhetnek ide, a Sapphire és Emerald kártyáikkal. Talán ennek a szeparált kabinrésznek köszönhető, hogy a csendben szinte elszállt a 9 óra 45 perces út.

A székek

Ugyanúgy 2-3-2 az ülések elrendezése, mint az economyn, ami elég barátságos, de ne feledjük, hogy a Boeing 767-es nem a világ legszélesebb repülője. A kabin berendezése elég régi, látszik rajta a kor, nem kell finomkodni, talán a szakadt jelző is igaz lenne. Tiszta, jó állapotban van, de látható a kor a kabinon. De a régi székeknek is van előnye: szélesebben egy-két centivel, mint az ma megszokott. Ezek az ülések nem szépek, de kényelmesek, és az ülészseb is jól telepakolható.

aa_mce.jpg

kabin_aa.jpg

Fedélzeti szórakoztatórendszer

Az economy-n szinte nincs. Van egy központi kijelző, amin vetítenek valami filmet, mutatják a gép útvonalát, meg pár zenecsatorna közül választhat az utas. Nincs saját tévéd az előtted lévő ülésben, úgyhogy könyvvel, tablettel felkell készülni. Ha mobilon szeretnél játszani, akkor power bank-kel is készülj, mert nincs USB, tehát a telefont nem tudod tölteni útközben. A business-en sokkal jobb a helyzet, arról egy barátom hamarosan ír, aki kipróbálta.

Internet

Ami viszont van, az az inflight internet. Nem túl gyors, de csetelésre és olvasásra jó. 17 dollár a teljes útra, de vehetsz 2 és 4 órás hozzáférést is, nem szignifikánsan olcsóbban. Ez segít az időnek abban, hogy teljen... 

Kaja

Az American turista osztályán a kaja nem a legerősebb, ehhez képest a Pestről induló járaton egészen vállalható volt. Egy vega tortellonit kértem, az íze finom volt, nézett is ki valahogy és nem terhelte meg a gyomromat. Volt még saláta, keksz, vaj, víz, nem lehet rá panasz.img_1291.jpg

Üdítő és sör, valamint bor ingyen van, utóbbit felejtsd el. Másfél literes műanyag-üvegekbe palackozott bort töltenek, amelynek minőségéről csak azért nem érdemes beszélni, mert megtévesztő lenne. Ezek a borok ugyanis nem minőségiek, borszerető emberként kirázott a hideg, amikor megkóstoltam. Ha csak az a célod, hogy elálmosodj, akkor idd meg, elég nagy pohárba töltik és nem sajnálják, de ha az ízéért kérnéd, inkább kérj sört.

Ha egy gintonicra, vagy egy bloody mary-re gondoltál, akkor már legyen a kezedben a hitelkártyád, amikor kérsz, mert a töményért fizetni kell, hacsak nincs oneworld emerald kártyád.

Philadelphia

Azt mondták a Philadelphia reptérről, amikor beharangozták a járatot, hogy egész könnyű ott az átszállás. Háát, ez relatív. Úgy, hogy nem volt feladott csomagom, 50 percbe telt, mire elértem a csatlakozó járat kapujáig. Úgy, hogy a gép elejében ültem, tehát nem telt legalább tíz percem el azzal, hogy vártam a kiszállásra, még nem volt sor az immigration-nél, és a csomagom újra feladásával sem kellett bajlódnom. Aki feladott csomaggal megy, annak ajánlom, alsóhangon két órát hagyjon az átszállásra.

Sajnos PHL-ben nincsenek elektronikus beléptető automaták, mint Miamiban vagy New York-ban. Ezek azért jók, mert ha ESTA-val utazol és nem először utazol be a jelenlegi ESTA-ddal, ezek az automaták gyrsítják a belépést és csökkentik a sorállást. Hát Phillyben nem. Ott ki kell állnod az immigration sort, amit ugyan pörgetnek, meg sok pult is van, de az egy hosszú sorállás.

Mindenkinek azt javaslom, hogy vécézzen leszállás előtt, és amikor kijött a gépből, sietős léptekben menjen az immigration felé, addig ne csináljon semmi mást, amíg be nem léptették az USA-ba. Fél órát, akár egy egészet is veszíthet, aki csak a saját utastrásait maga elé engedi ebben a sorban, nem beszélve a többi gép utasairól, ami éppen érkezik.

De ami igazán megdöbbentő volt, az a custom sor: a belépés és a csomagfelvétel után ez már gördülékeny szokott menni, itt most valami okból hosszú volt a sor, pedig semmi más nem történt, hogy minden utastól elvették a kék lapokat.

Az átszálló utasok biztonsági ellenőrzése sem volt semmi, az is baromi hosszú sor volt, ahhoz képest egész gyorsan ment. Később megtudtam, hogy pechünk volt, mert a csomagos útitársaink harminc perccel utánunk úgy haladták ott, hogy fel sem tűnt nekik. Mindenesetre egy tipp ha azt látjátok, hogy nagy a sor az átszállók document checkjénél és a biztonságinál, forduljatok sarkon, menjetek ki a reptér épületéből és az induló utasok ellenőrzésénél álljatok sorba, mert itt nagyobb a kapacitás és gyorsabban halad a tömeg. Annyiban jó a PHL reptér, hogy nem kellett terminált váltani, tehát viszonylag kompakt volt az átszállás, eltekintve a soroktól.phl_transfer.jpg

Várók

Ha Sapphire vagy Emerald utas vagy, esetleg bizniszen mész, az American Airlines Admirals Club várót használhatod, amit nem könnyű megtalálni. Elég nagy, minden belépésre jogosultnak adnak két italkupont, mert az alkoholmentes italok itt ingyen vannak, a szeszért fizetni kell. Érdekes módon, a Gintonicért nem kellett, de a borért, sörért és a palackos vízért igen. A váró konnektorokkal jól fel van szerelve, értelmezhető étel nincs benne, csak némi leves, sajt, valamint amikor ott jártunk, egy hölgy kevert avokádókrémet, amihez adtak nachost.aa_phl.jpg

A PHL reptér egyébként gondol az emberekre, rengeteg kis asztal, konnektor és előre telepített tabletek várják a digitális eszközöket használó utasokat. Sőt, van olyan étterem, ahol tableten rendelsz pincér helyett.

phl_etterem.jpg

Összességében

Sokan kérdezitek, hogy Amerika felé melyik a kedvenc járatom, én mit választok. Nem tudok rá egyértelmű választ adni. Annyi biztos, hogy ha csak tehetem, közvetlen járatot választok. Tehát, amiért New York felé kiváló a LOT, Philadelphiába azért jó ez az American. Nem érdekel az öreg szék, a fedélzeti szórakoztató-rendszer hiánya, az érdekel, hogy minél rövidebb legyen az út. Ha mondjuk össze kell hasonlítani a LOT és az AA járat színvonalát, a LOT messze felülmúlja az Americant. Fényévekkel színvonalasabb. Persze nálam, mint OneWorld törzsutasnál a pontgyűjtés is számít. Ha nem olyan városba tartok, ahová megy közvetlen járat, akkor már megnézem a menetrendet, és nézem, hol és mennyit kell várakozni a csatlakozásra. A LOT egyelőre nem kínál jó átszállásokat New York-ban, de hamarosan fog, az Alaska Airlines-re.

Az AA csatlakozás-választéka Phillyben viszont nagyon széles, majdnem mindenhová elvisznek onnan. Jó járatokon, kulturált körülmények között.

Akinek fontos a fedélzeti videó, a szórakoztató-rendszer, az persze szállhat át Európában is, és az is igaz, hogy az európai csatlakozás kevéssé tortúra, mint az amerikai, ez alól talán csak a Heathrow kivétel, ahol nem tortúra, de sokáig tart, mire az ember a hármas terminálról átcuccol az ötösre. (Erre is van jó tippem, de majd egy későbbi posztban.) Tehát ilyenkor játszik a Lufthansa, az Air France-KLM, de akár Varsó vagy Brüsszel is.

És hát az sem utolsó, mondhatni a legfontosabb dolog, hogy hazafelé hatkor felülsz a gépre és reggel nyolckor, legkésőbb kilenckor pesten landolsz. Ennél nincs nagyobb előny.

+1: a személyzet

Ki kell emelnem, hogy a járaton, amin utaztunk, egy magyar utaskísérő fiú szolgált ki minket,  aki ugyan több, mint évtizede Amerikában élt,  akcentus nélkül beszélt hozzánk magyarul, kifejezetten jó fej volt, laza és segítőkész.

 Ha tetszett ez a bejegyzés, lájkold és kövesd az Egek Ura facebook-oldalát. Megéri!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egekura.blog.hu/api/trackback/id/tr9914022104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.